Kedves barátaim! Elérkezett 2010, túl vagyunk a karácsonyi menüsoron, a szilveszteri őrjöngésen, ivászaton, evészeten, macskajajon. Azt hiszem itt az ideje, hogy felhagyjunk a tespedéssel. Az első lépés, bármilyen nehéz is… keljünk fel,
Megtettem az első lépést afelé, hogy formába hozzam magam. Alapos állapotfelmérést készítettem, és siralmas lett az eredményem. Igen, beismerem, ez is egy pozitív lépés, mert nem bő ruhák mögé rejtem a felesleget, és nem tagadok, ahogy azt annyian mások megteszik. Nincs kedvem tavasszal bepánikolni, hogy hamarosan itt a jó idő és nem merek majd kimenni az utcára, mert karfiolseggem van, úszógumim, zsíros bőröm, pattanásom. Tudom, tudom, ez csak egy sarkított példa, de ez a nők 90%-a minden áldott évben eljátssza. Inkább elkapnám még az elején.
Az állapotfelmérés a következő eredményeket hozta:
Test:
Testmagasság: 180 cm
Súly: 69.3 kg
Derék: 71 cm
Csípő: 95 cm
Fenék: 100 cm
Combok: J-60 cm B-60 cm
Testzsír: 23 %
Testvíz: 53 %
BMI: 21
Fizikai állóképesség:
Maximális teljesítmény 15 perc szobakerékpáron 125-ös pulzusszámmal. Érzem magamon, hogy nagyon nehezen bírom, dübörög a szívem, ömlött rólam a víz és remegtek a tagjaim. A szilveszteri táncolást is nagyon nehezen bírtam. Ami a szexet illeti… hm. Nos… nem mondanám magam passzív embernek. Bárhol is vagyok, alul fölül, elől… mindig mozgok. Lovaglás után kitikkadok, fáj a lábam, másnap pedig izomlázam van. Van, amikor ez normális. De nem 5-6 perc után!
Ezek után igyekszem a tettek mezejére lépni. Szerencsére nem leszek vele egyedül. Édesapám szintén neki kezd diétájának és az edzésnek. Az étrendünkbe sok gyümölcs, zöldség és tészta kerül. Esti mozgás. Neki kondigép és szobakerékpár,
Zsolti ismét nevetgélhet rajtam esténként, ahogy lihegek a Leg Magicen. De majd meglátjuk mi lesz az eredmény.
Igazából nem is annyira a címlaplány alakra hajtok. Sokkal inkább, hogy jól érezzem magam a bőrömben, rugalmas legyek és energiával teli! 🙂
Nemi olyan régen találkoztam egy hozzászólással, amit nem tudtam hová tenni. Nem tudtam értelmezni, annyira paradox volt. Először úgy éreztem szíven szúrt, de mikor ráébredtem az ellentmondásosságára, nevettem egy hatalmasat és kitöröltem.
Senki azt írta, remélem jól vissza tudom adni, hogy nem érti ezt a sok blogolót. Valóban azt hisszük, hogy valaki kíváncsi a semmitmondó kis életünkre?
Azt hiszem körülbelül ezt írta. Csak azért nevettem rajta, ugyanis, ha így gondolkodik, akkor mit keres egy blog oldalon? És miért olvas bele? 🙂
Csak azért írom mindezt le, mert lehet, hogy más is találkozott ezzel az üzenettel a kommenttei között. Nevessetek ti is egy nagyot! 🙂
És mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag Újévet kívánok!