Egyre több példát látok arra a
mondásra, hogy mindenki egy különálló világ. És ha mindenki egy külön
világ, akkor ő maga van a középpontjában, ergo, ő írja és
forgatókönyvet. Egy kedves olvasóm, Connie írta nekem egyszer, mikor
másfél éve kiborultam Angel miatt, amiért számára másként fogalmazódott
meg az “értékes nő” definíciója. Emlékszem rá Connie, és nagyon szépen
köszönöm. Értékeltem akkor is a hozzászólásodat, és még egyszer nagyon
szépen köszönöm. Akkor te is azt mondtad, hogy én magam rendezem a
saját életemet.
Magam teremtem meg az embereket,
eldöntöm ki játszhat benne és ki nem. Én döntöm el milyen szerepet kap,
hogyan néz ki, milyennek szeretném látni. Ha valaki nem tetszik, kiírom
a darabból. Ebből kiindulva, vajon mi is másként festhetünk egyes
emberek filmjeiben? Belegondoltam. A nagymamám nagyszerű írónak tart,
emellett számára én vagyok a világon a legszebb. A szüleim számára én
vagyok a legdrágább kincs, amikor magamat nem tartom akkora értéknek. A
párom imád, és olyan gyönyörűnek lát, amilyennek én sosem fogom magam.
Olykor jó volna idegenek szemével
látnom magam. Belenézek a tükörbe, és nem mindig vagyok elégedett.
Göröngy itt, göröngy ott, kis hurka, nagy hurka, valahol lehetne több,
másutt kevesebb. És még is… egy idegen férfi flörtölni kezd velem, a
hölgy a könyvtár pultjában a fülbevalómat dicséri, és, hogy mennyire
illik a szép szemeimhez. A nagybátyám leszid, hogy mennyire vékony
vagyok, ennem kellene. A párom imád a fejem búbjától a kis lábujjaim.
Nem túlzok, mindig játszik vele, mosolyog nekik.
Mindenki más szerepet kap egyes
emberek életében. Valakinek én vagyok a vetélytárs, a lázadó, a
szerető, a gyermek, az unokahúg, az unoka, a barát, munkatárs,
évfolyamtárs, a szomszéd… és mindannyian másmilyennek látnak.
Lehet, hogy túlont túl filozofikus,
amit fejtegetek, de ki kell írnom magamból. Egyes helyzeteket is
másként ítélnek meg emberek. Ha egy régi baráttal, teszem azt, Angellel
találkozom hosszú idő után, a legtöbb ember azt hiszi, hogy van valami
köztünk, csak azért, mert régebben volt. Előítéletek? Általánosítások?
Önmagunkból indulunk ki? Sohasem a másikból. Mindig azokat a dolgokat
vetítjük ki az általunk nem ismert helyzetre, amit tennénk. Angel apja
például azt hitte, hogy Angel félrelép velem. Óva intette a fiát, hogy
legyen óvatos, Dió meg ne tudjon bármit is. Továbbá, a koncert utáni
napon üres lesz a lakás, ha gondolja, vigyen fel. Miközben mesélte,
nagyon jókat nevettem. Ő ugyan úgy. A barátai szintén azt hitték, hogy
valami újra van köztünk. Az egyikük, aki a profi fotókat készítette a
koncerten, el akar nekem küldeni egyet Angelről, mert jól sikerült. De
csak Angel és mi tudtuk valójában, hogy két régi barát találkozott
másfél év után, és vigasztalódott a másik társaságával, mert mind a
kettőnk párja elutazott.
Ha egy ismerősömet meglátom egy másik nemű ember társaságában közösen iszogatni, az első gondolatom
nekem is az, hogy talán randevúznak.
A másik eset arra, hogy mindenki mást
lát bele az általa nem ismert szituációkba, mikor a hipermarketben
meglátom Gét és Jét zsebre dugott kézzel egymás mellett sétálva. Az elém táruló képből azt vonom le, hogy komoly érzelmek nincsenek
közöttük. Elvégre magamból indulok ki. Annak idején az utolsó
hónapokban is fogtuk egymás kezét, ha elmentünk valahova. Továbbá, én,
ha szeretek valakit, és viszont szeretnek, kézen fogva közlekedünk, vagy
legalább belé karolok, mert érezni szeretnénk egymás közelségét. A másik
, mikor csak akkor fogják meg egymást, ha engem meglátnak. Mintha
egymást támogatnák. Ugyan akkor másoktól azt hallom, hogy jól megvannak.
De mintha mégsem egymással, inkább egymás mellett élnének. Hideg
kapcsolatban. A fene se tudja. Látom, amit látok, mert magamból indulok
ki és én rendezem a filmet, vagy látom, mert azt akarom látni, hogy
nincs közöttük szikra.
Furcsa. Szeretném magam olyannak
látni, mint a többiek. Akkor lehet, hogy elégedett volnék magammal. De
terápián vagyok. A fenekemet momentán már teljesen elfogadtam. Tetszik.
Formás és gömbölyű. 🙂 Elkezdtem nézni a Viasat 3-on Gok Wan műsorát,
ami a “Meztelenül is szép vagyok” címet viseli, valamint a
vasárnaponként játszott “Meztelen szépség“-et. Mindegyik arra
törekszik, hogy lerombolja azt a hitet, hogy a nőknek a címlapokon
pózoló fogpiszkálókra kell hasonlítania. Eddig nagyon bejött. Meggyőzi
a nőket, hogy fogadják el a testüket, hozzák ki belőle a legjobbat
előnyös ruhákkal. Meggyőződése, hogy minden nő gyönyörű. Nagyon is
szimpatikus nekem ez az ember. 🙂