Telt az idő, a kerti partikon, a
Benny-ben és a nagy virágüzletbe összefutottam Gé-vel. Játszottuk
tovább a kis játékunkat. Bevallom adott némi önbizalom löketet. Bár
tudtam, hogy csak játék, tetszett a hiúságomnak, hogy egy felnőtt férfi
“udvarol” neki.
A legnagyobb önbizalom löketet még is
az adta, mikor Büki barátom (akit már két éve jól ismertem, és nagyon
jó barátságban voltunk), bemutatott az egyik barátjának, Istinek. A
plázában találkoztam a trióval. Büki bemutatott nekik, mind a
kettőjüket Istvánnak hívták, de csak az egyiküknek értem a válláig, a
másikkal inkább fordítva volt a helyzet. Egy filmet akartak megnézni,
Isti pedig kíváncsi volt rám. Állítólag Büki sokat mesélt rólam, és
felkeltette az érdeklődését. Magas, sötétbarna hajú, barna szemű, mély
hangú huszonkét éves, Mérleg jegyű férfi volt. Bemutatkoztam
neki, a film kezdetéig pedig a játékterembe szórakoztunk. Úgy
érzékeltem, hogy tetszem Istinek. Legalábbis igyekezett minél többet
beszélgetni velem, közösen püföltük a bokszgépet és kipróbáltam vele a
táncgépet. A film kezdete előtt elköszöntem tőlük és elindultam haza.
Alig ültem le a számítógépemhez, mikor megcsörrent a telefonom. Büki
hívott. Valahol mélyen éreztem, hogy miért. Megadhatja-e Istinek a
telefonszámomat.
-Szia Büki. Mit szeretnél?
–Szia
Joyo. Ne haragudj, hogy zavarlak, de Isti barátom nem ahogy békén,
egyfolytában rólad faggat. Megadhatom neki a telefonszámodat?
-Persze. Nyugodtan – alig bírtam
leplezni a vigyoromat. A szívem a torkomban dobogott. Egy srác randizni
szeretne velem! Te jó ég!
Mondanom sem kell, aznap éjjel,
miután vége volt a mozifilmnek, ők pedig haza értek Bükre, csörgött a
telefonom. Idegen szám villogott a kijelzőn. Éreztem, hogy ő az.
Felvettem. A vonal túlsó végén felhangzó bariton pedig már minden
kétséget elsodort. Isti hívott fel.
Beszélgettünk egy fél órát telefonon, és megbeszéltünk a jövő hétvégére egy randit.
Különös volt randevúzni. Már nagyon
régen nem volt benne részem. Nem voltunk kettesben, egészen a negyedik
randevúnkig. A negyediken ugyanis Bükre mentünk pizzázni és
beszélgetni. Az utcán séta közben megkérdezte megfoghatja-e a kezemet. Zavarba jöttem. Még
sosem kérdezték meg tőlem. Milyen régimódi Grál lovag volt. Este pedig,
mikor a randevú végén haza vitt, az autóban megkérdezte, hogy
megcsókolhat-e. Elpirultam. Szerintem tetszett neki a dolog. Óvatosan
odahajolt hozzám, ajkát finomat az enyémre helyezte. Ő volt az első
olyan férfi, aki nyelv nélkül csókolt. És egyben az utolsó is.
Majdnem két hónapig jártunk. Az volt
addig a leghosszabb kapcsolatom. Na igen, mintha olyan sok lett volna.
Ő volt a második. Az első egy hónapig tartott. Istivel nagy volt
köztünk a távolság. Kétnaponta találkoztunk. Volt, mikor akkor sem,
mert lemondta a randit. Olyankor mindig egy nagy csokor virággal
állított a ház elé. Sejtenem kellett volna, rosszban sántikál, tilosban
jár. Csoki és virág, nagy figyelem. Később megtudtam, hogy egyszerre
többfelé udvarolt. Egy idő után már nem keresett, nem jelentkezett.
Pontosabban 2004 Karácsonyán szakított velem. Elkeseredtem, de annyira
még sem omlottam össze. Nem voltam belé szerelmes, de gerinctelenségnek
tartottam, hogy szenteste tesz lapátra.
******
Karácsony és Szilveszter között Gé felkeresett bennünket.
-Mint tudjátok, nyilván tudod, hiszen
a nejem vagy – nézett rám – 26án volt a 28ik születésnapom, de 28án tartok
egy kisebb bulit András pincében. Szeretnélek benneteket is meghívni.
A meghívást természetesen elfogadtuk.
Az egybetolt három asztal fő helyén az ünnepelt mellett kaptam helyet.
Ő mindenkivel igyekezett beszélgetni, köztük velem is. Főleg velem.
Beszélgettünk a tanulmányaimról, hogy pocsék vagyok matekból és
kémiából, pedig közelgett az érettségi. A harmadik pohár vörösbor után
elsírtam neki a bánatomat Isti miatt. Barátként tekintetem Gé-re, olyan
embernek láttam, akivel jókat tudtam beszélgetni. Intelligensen,
energikusan, olykor vitáztunk is. Egyszerűen jól éreztem magam a
társaságában. Neki ki tudtam tárulkozni, s úgy tűnt, hogy megért.
Tanácsokat adott, segített, érdeklődött irántam.
Január elején pedig apám különös ajánlattal állt elő.
-Mi volna, ha Gé korrepetálna
matekból? Múltkor felajánlotta a Benny-ben. Állítása szerint ő mindig
is jó volt belőle, és múltkor panaszkodtál neki, hogy te félsz tőle.
-Komolyan felajánlotta? – kérdeztem.
-Igen. Hétfőn és csütörtökön este hattól ráér. Mit mondjak neki?
-Azt, hogy rendben. És, hogy köszönöm.
Akkor még nem sejtettem, hogy a vele való kapcsolatnak adtam zöld jelzést!