A Valentin, vagy más néven Bálint-nap, viszonylag új keletű ünnepnek számít hazánkban. Az 1990-es évek előtt zajló hidegháború idején kialakultak az úgynevezett nyugati „kapitalista, és a keleti „kommunista” ünnepek. Mivel a Valentin-nap az előbbihez tartozott, egyértelmű volt, hogy fennakadt a Vasfüggöny szűrőrendszerén. A rendszerváltást követően, a nyugati világszemlélet keletre nyomulásával nem csupán a gyorséttermeket, a bevásárlóközpontokat, az öltözködést és a zenei stílusokat vettük át, hanem az ünnepeket is. Bár az utóbbiak, mint például a Halloween vagy a Valentin-nap, nem gyökereztek meg túl mélyen a kultúránkban. Koránt sem fektetünk akkora hangsúlyt rájuk, mint nyugati szomszédaink. Magyarország sajátságossága, hogy Február 14-én csupán a szerelmesek ajándékozzák meg egymást, míg másutt a Valentin-nap kiterjed a szülőkre, barátokra is.
A Valentin-nap történelmi hátteréről több legenda is kering. Az egyik szerint Valentin Terni püspöke volt, aki Claudius császár keresztény üldöztetése alatt halt vértanúhalált i.e. 269-ben, Rómában. Egy másik történetben Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hite miatt bebörtönözték és halálra verték i.e. 269. Február 14-én. Míg raboskodott, leveleket küldött barátainak: „Ne felejtsétek el Valentint!”; A harmadik mítosz úgy meséli, Valentin pap volt, akik titokban párokat adott össze, akkor, amikor Claudius császár ideiglenesen betiltotta a házasságkötést.
Bármelyik legenda legyen is az alapja az ünnepnek, mai formája a 19-20. században alakult ki. Elsősorban Angliában és Franciaországban volt divatos. A szerelmesek, barátok maguk által írt verseket ajándékoztak egymásnak, melynek szerepét hamarosan felváltotta a képeslap, utat nyitva az üdvözlőlap és a giccsiparnak, melyek mára már tejesen ellepték a piacot szívekkel, csillámporral, puttókkal, tollakkal túldíszített ajándékok formájában. Ezek az előállításukhoz képest nevetségesen drágák, valamint a helyet foglalják porfogóként. Ezt felismerve a Valentin-napra építő iparág más irányba kezdett el nyitni. Divatba jöttek a gyertyafényes vacsorák, a romantikus wellness-hétvégék, a virág és csokoládé ajándékozása. A vendéglátó egységek ezen a napon különleges akciókat kínálnak fel a nagyobb forgalom reményében.
A szerelmesek napja, ugyan úgy, mint a Karácsony, a pénzkeresés eszközévé vált, s a kapzsiság, a „minél szebbet, minél drágábbat” – eszme tükrében, elvesztette valódi jelentését. Ezt felismerve, a világ különböző pontjain meghirdették az úgynevezett (Anti-Valentin’s day) Valentin-ellenes napot. Ennek hátterében számos, különböző okok állnak: a hindu vagy muzulmán kultúrákban a saját hagyományaikat kiszorító nyugati civilizáció ellen demonstrálnak jelképesen Valentin-napi képeslapokat égetve; a keresztény kultúrában a szinglik, azaz az önként egyedül élők, a párkapcsolat ünneplése ellen, büszkeségük jeleként külön partikat szerveznek; valamint, a Valentin-nap ellenérzéseket szül azokban, akik nem szeretik a túlzott giccset.
El kell ismerni, ahány nép, annyi szokás, annyi értelmezés. Az örök kérdés mégis ott van az emberek fejében: „-Miért csupán az év ezen napján mutassuk ki szerelmünket választottunk iránt?”