Az ember életében fontos az összefogás. Ám, sajnos manapság kezd kiveszni a társadalomból. Mégis… vannak olyan esetek, amikor egy-egy közösség megteszi ezt 
a lépést, még, ha csupán egy kis dolog miatt is. Édesapám a házunkon belül felújítást szervez. Legalábbis egy tavaszi tatarozást, ahová nem kell szakembert hívni, hiszen a ház pénzéből, egy vasárnapot rászánva saját kezűleg meg tudjuk oldani, ráadásul fele áron! Sajnos a házunk bejárata és a lépcsőház eléggé siralmas állapotban van. A falat itt-ott öklömnyi lyukak éktelenítik ahonnan az unatkozó emberek kikapirgálták a hungarocellt, egy-két falfirka is látható. A bejárati ajtó fogantyúját újra kellene kenni piros festékkel, és a kopott ajtóra is ráférne a pácolás. Befelé haladva, az eredetileg tört fehér falon kerékpár, kutya, cipő és labda nyomok vannak, a fal menti dísz kövek hiányosak. A korlátra és a falra is ráfér a festés.
Egyszóval…. siralmas. Elképzelhető, hogy a mi lépcsőházunk a leglepusztultabb. Bár nem jártam az utca minden házában.
Megfogalmaztunk és kinyomtattam egy felhívást, amit ki is tűztünk a faliújságra, apám pedig kezdőnek alá is írta. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogják letépni onnan, és nem hőbörögnek majd. Ma este, amikor hazaértem és kivettem a postaláda tartalmát, rápillantottam a papírra. Apám aláírása alatt még három új név szerepelt. Ennek nagyon megörültem. Ezek szerint a lakótársaink is úgy érezhetik, hogy egy kis erőfeszítéssel széppé varázsolhatjuk a környezetünket. Úgy tűnik, össze tudunk fogni. Ha a 16 lakásból már csak a fele aláírja… szerintem megvalósítható a felújítás. Én szívesen fogok teddy hengert és festem a falakat, pácolom a fafelületeket. Sosem féltem attól, hogy bepiszkoljam a kezem. Talán, ha gőzerővel belefolyok a felújításba, a lelkivilágomat is renoválhatom. 🙂
Itt a tavasz, a megújulás ideje. Ilyenkor az ember nekilát szelektálni, lomtalanítani. Mind a környezetében, mind a lelkében. Számomra ez az időszak ezt jelenti, erre ütemeztem az életmódváltást is, amit sikerül betartanom. Pár napja már nem nyúltam a nyugibogyómhoz, bár néha éreztem rá késztetést, de megpróbáltam inkább a hozzáállásomon változtatni. Az esetek 70%-ban sikerült. A tegnapi napon felhajtottam autóval ahhoz a női konditeremhez, amit régebben használtam. Fel szerettem volna mérni a terepet, a lehetőségeimet és az anyagi vonzatát. Tulajdonképpen sok minden nem változott. Az árak is ugyan olyanok maradtak, mint 3 éve. A diák 300, és felnőtt napijegy 450 Ft. A havi 3500 és 4500 Ft. Azt hiszem megéri, hiszen egy hónapban legalább tizenkétszer el szeretnék látogatni. Ez heti három alkalmat jelent. Csak úgy, mint annak idején.
Most, hogy jön a Nőnap, eléggé ki fogom magam fárasztani. Jövök-megyek, vízzel teli 6-7-10 literes vödröket cipelek emeletről föl-le. Enni nem sok időm van, de nincs is akkora étvágyam.
Holnap újabb egészségügyi sétát iktatok be. Ez annyit jelent, hogy reggel gyalogszerrel megyek munkába. Közben beugrom az ábécébe, kinin tartalmú italt kell vennem, hogy a szegfűk gladiátor jellegűek legyenek. 🙂
Mindenkinek sok sikert az életmódváltáshoz! Tudom, hogy sokan elkezdtétek! 🙂
Szívemből szóltál…renoválunk, kívül és belül:)))
sok kitartást neked is(: