(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 A mai napon nem sokat tudtam tenni az életmódváltásomért. Talán annyit, hogy bevettem egy nyugibogyót, mikor a nagyapám felhúzott. Ettől annyira eltompultam, hogy fél órán át csak ültem a forgós bőrszékben, és apámmal pókereztünk a gépen. Utána haza küldtem, mert eléggé megfázott, nem volt akkora forgalom, magam is el tudtam vinni a boltot. Apám haza ment, én egyedül maradtam. Ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy létre hozzak egy új blogot. Némi önkeresés, de jobb szerettem volna külön venni. Így magam is könnyebben kiigazodom benne. Talán valóban rá tudok jönni, hogy mi történt, hogy mit tanultam, kivé váltam. Azt nem mondom, hogy bármit is másként tennék. Egyszerűen szeretném összerakni a kirakós játék darabkáit, amiből előbukkan életem legborzasztóbb szakasza, és az ezt követő önkeresésem, majd az, aki vagyok. Magam sem tudom ki vagyok valójában. Ismerem a tulajdonságaimat, jókat és rosszakat egyaránt. El is tudom fogadni őket. Tudom milyen vagyok, mikor jó a kedvem, mikor kedvesen viselkedem, vagy ha elönt a pulykaméreg. De nem tudom valójában milyen vagyok. Milyen az, amilyennek látnak? Milyennek látom magamat? 

Azt hiszem ezeket a kérdéseket mindenki felteszi magának. Meglátjuk, hogy mire jutok. Remélem tetszeni fog nektek is.

Szép estét kívánok!

Joyo

Az életmódváltási kísérletemet
veszély fenyegeti! Méghozzá nagy veszély. A saját személyemben. Ugyebár
nyugiboyóhoz két hete nem nyúltam, pedig nagyon jó lenne. Ártani nem
árt, hiszen növényalapú, egyetlen hátránya van, hogy állva el tudnék
tőle aludni! Muszáj lesz bevennem egyet, ugyanis, ismételten
emésztgetni kezdtem magamat a múltbéli dolgaim, a jelenemre való hatása
miatt. Bizony mondom néktek, lehet, hogy itt a nyugitabi nem segít,
csak egy jó pszichiáter! Miért van az, hogy az ember morbid, beteges
módon még élvezi is azt, ha önmagát kínozza? Nem tudom megmagyarázni,
lehet, ha a választ megtalálnám, magam is megijednék! De inkább
kanyarodjunk más téma felé, ez is egy lépés újabb életem felé. Egyet
léptem előre, kettőt hátra! Faca!

Múlt hétvégén különös dolgok
történtek. Angyallal találkoztam Gödörben. Egy hónappal azelőtt láttam
utoljára, akkor én fizettem a fogyasztásunkat. Felajánlotta, hogy
ezúttal ő fog meghívni, mert ugyebár a férfiúi büszkeség ezt kívánta.
Beültünk a borozóba. Én rendeltem egy fekete teát, ő pedig kikérte a
liternyi félédes vörösbort. Közben beszélgettünk. Vele mindig is
szerettem beszélgetni, de talán csak azért, mert élveztem, hogy a
társaságomban teljesen felszabadultan tud viselkedni. Ezt többször meg
is említette nekem beszélgetéseink közben. Ám azon a napon valahogy
zavarodottnak tűnt. Legalábbis velem szemben. Iszogattuk a bort,
keztünk spicces állapotba kerülni. Igazság szerint nem akartam
konkrétan berúgni. Maximum a spiccességig szándékoztam elmenni, de ez
sosem sikerül, ha vele vagyok. Mindig újra tölti a poharamat, és még
csak fejjel lefelé sem tudom fordítani, mert mindig úgy tőlt rá, hogy
még van benne. Egy szó mint száz, sikerült benyesnünk, úgy, ahogy
illik. Közben tett nekem olyan megjegyzéseket, hogy ráébredt mekkorát
hibázott. Akkor ott, részegen nem fogtam fel a jelentését, de másnap,
mikor kijózanodva átgondoltam, már biztos voltam benne, hogy ránk
céloz.

Elindultunk hazafelé. Zúgott a fejem,
össze kellet volna kapaszkodnunk, de ezúttal nem tettük, csak olykor
összekocantunk. Rejtett utcákon mentünk, hogy a lehető legkisebb
feltűnést keltsük harsány viselkedésünkkel. A hó vadul hullott, én
pedig pörögtem, forogtam a hóesésben. Talán azt hitem, hogy kecses
vagyok, de nyílvánvalóan esetlenkedtem. Főleg, mikor megpördültem egy
lámpaoszlop körül és ő kapott el. Angyal részegebb volt mint én. Nagyon
is jól tudtam, hogy mit szabad és mit nem, tartottam a távolságot, a
határokat. Ám, ő sokkal bátrabb volt az elfogyasztott alkoholtól. Ahogy
ott ölelt, vegyes érzések törtek rám. Még mindig enyhén hanyatt döntve
tartott, és olyan könnyedén, hogy magam is meglepődtem. Vékonyabb volt
nálam, ráadásul a magas sarkú csizmám miatt öt centivel fölé is
magasodtam. Ő még is, akár egy buja, latin szerető, csak ölelt magához.
Alig mertem felnézni rá, tudtam milyen kép tárulna elém. A fehér
kapucniból szikráznának rám ébenfekete szemei, részeg ösztönlényemet
elvakítáná kisfiús mosolya. Igyekeztem kerülni a tekintetét.
Neocortexem gőzerőre kapcsolt, hogy kordában tartsa hüllő és
emlősagyamat, és az ösztöneimet, melyeket ez a két agyterület irányít!
Ők mondogatják ezt velünk:

-Nézd milyen gyönyörű olajbarna bőre van!

-Azok a csodálatos étcsokoládé színű szemek!

-Az a kisfiús mosoly!

-A tiédet kiegészítő erős immunrendszer!

-Az a remek, rosszfiús génállomány!

-Használd a génjeit! Nemz utódokat! Dobd sutba a szerelmet és élj az állatias ösztönöknek! Erre lettél teremtve!

Ekkor forrt fel az agyvizem a génjeim
miatt. Nehogy már seggbe akarjanak rúgni! Ki a főnök? A génjeim, van
Én? Alapban a génjeink irányítanak, és szerencsére azok a gének, melyek
a fészeképítésért, családalapításért, az utódok nemzéséért és
felneveléséért felelősek, sokkal erősebbek a nőkben, így hamarabb
seggberúgjatja Ő maga, a hüllőagyat!

Szépen lefejtegettem magamról Angyal
karjait, és hazafelé terelgettem. Útközben, egyszer még
összecsimpaszkodtunk. Azért, mert egy jégfolton sikerült megcsúsznom, ő
pedig megtartott, habár majdnem elburultunk a frissen lehullott hóban.

Leküzdöttem az ösztöneimet, és nem
csókoltam meg Angyalt. Nem is lett volna jó döntés. Szeretem a párom,
akiről tudom, hogy szintén szeret, és életképes, egészséges utódokat
hozhatunk létre, melyek felnevelésében és ellátásában sokat segít majd.
Ezt miért kockáztassam futó fellángolásokért, és azért, hogy
kielégítsem az ösztönlényem, a Macskát?

Van nekem épp elég gondom. Kihagynám a párkapcsolati problémákat!

  Kitartóan folytatom az életmódváltást. Kisebb-nagyobb
sikerrel, de igyekszem kitartani. Már sokkal jobban alszom, bár ehhez
köze lehet annak is, hogy elkezdődött a Nőnapi hajtás, és egész nap
pörgök, és alig várom, hogy ágyba jussak.

Egyre kevesebbet kapkodok be a
nyugibogyóból is. Bár tegnap elég közel voltam ahhoz, hogy előkeresem a
kis fémdobozt. Láttam Gé-t. Éppen a buszon ültem, haza akartam menni
egy orvosi papírért, amiből ki tudják szűrni, hogy mi okozza a
remegéseket, agressziót…

Igazából nem blokkoltam le, először
fel sem ismertem. A Várkerületen sétált, a bankba ment Jé-hez. Kellett
egy kis idő, mire rájöttem, hogy ő az. Mintha kicsit meghízott volna. A
barkóját levágta, az arca pedig eléggé fehér volt a napfény hiányától.

Csak néztem őt a buszról. Valami
megmozdult bennem. De nem úgy, mint régen. Nem tudom, és nem is akarom
megnevezni a feltörő érzéseket. Láttam ahogy végigsétál a hotel előtt,
majd eltűnik a bank főbejáratán.

Elegáns volt fekete kalapjában,
szövetkabátjában és öltönyében. A hormonjaim meglódultak. A Macska két
három napja felébredt bennem téli álmából, s úgy tűnik teljesen mindegy
neki, hogy a testemben lévő féktelen szexuális hormonok kit néznek ki
maguknak. Lényeg, hogy valamilyen módon vonzó legyen, farokkal
rendelkezzen és lehetőleg két lábon járjon! A Macska csak dorombolt és
dorombolt bennem, még akkor is, mikor már a busz kikanyarodott  a
belvárosból. -Emlékszel
milyen jó teste volt? Mekkora volt neki? Milyen volt, mikor a meztelen
teste hozzá simult a tiédhez? Valaha szerettétek egymást?

Mélyeket lélegeztem. Le akartam
csillapítani a bennem doromboló Macskát. Miután újra munkába álltam,
már el tudtam feledkezni arról a pár percnyi közjátékról. Kihajtottam
magam. Azt hiszem már valóban jobban vagyok.

Holnap négy órakor munkamegbeszélésem lesz. Izgulok, de majd meglátjuk hogyan alakult.

Miután lecseng a Nőnap, nekiveselkedem a konditeremnek. Addig
szobakerékpár és Leg Magic. Ki kell hajtanom magamból a felesleges
feszültséget. Remélem ma este a Macskát kellőképpen le tudom
csillapítani. Két napja nem volt arra lehetőségünk, hogy összebújjunk,
pedig ez a vadállat már három napja felébredt bennem és követeli a
figyelmet! Hol volt eddig? Lehet, hogy valóban téli álmot aludt?
Létezhet ilyen? Vagy inkább a stressz tartotta mély alvásban? Egy
biztos. Örülnék, ha a fájdalom megszűnne. Semmi betegségre utaló jelet
nem fedeztem fel magamon, egyszerűen érzékeny voltam. Utána olvastam az
interneten…. elképzelhető, hogy ezt is a stressz okozta. Ezek szerint
az életmódváltással visszajön a régi énem, a régi szexuális étvágyam és
szokásaim, amik közé újakat is felvettem. 🙂

 Az ember életében fontos az összefogás. Ám, sajnos manapság kezd kiveszni a társadalomból. Mégis… vannak olyan esetek, amikor egy-egy közösség megteszi ezt a lépést, még, ha csupán egy kis dolog miatt is. Édesapám a házunkon belül felújítást szervez. Legalábbis egy tavaszi tatarozást, ahová nem kell szakembert hívni, hiszen a ház pénzéből, egy vasárnapot rászánva saját kezűleg meg tudjuk oldani, ráadásul fele áron! Sajnos a házunk bejárata és a lépcsőház eléggé siralmas állapotban van. A falat itt-ott öklömnyi lyukak éktelenítik ahonnan az unatkozó emberek kikapirgálták a hungarocellt, egy-két falfirka is látható. A bejárati ajtó fogantyúját újra kellene kenni piros festékkel, és a kopott ajtóra is ráférne a pácolás. Befelé haladva, az eredetileg tört fehér falon kerékpár, kutya, cipő és labda nyomok vannak, a fal menti dísz kövek hiányosak. A korlátra és a falra is ráfér a festés.
Egyszóval…. siralmas. Elképzelhető, hogy a mi lépcsőházunk a leglepusztultabb. Bár nem jártam az utca minden házában.

Megfogalmaztunk és kinyomtattam egy felhívást, amit ki is tűztünk a faliújságra, apám pedig kezdőnek alá is írta. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogják letépni onnan, és nem hőbörögnek majd. Ma este, amikor hazaértem és kivettem a postaláda tartalmát, rápillantottam a papírra. Apám aláírása alatt még három új név szerepelt. Ennek nagyon megörültem. Ezek szerint a lakótársaink is úgy érezhetik, hogy egy kis erőfeszítéssel széppé varázsolhatjuk a környezetünket. Úgy tűnik, össze tudunk fogni. Ha a 16 lakásból már csak a fele aláírja… szerintem megvalósítható a felújítás. Én szívesen fogok teddy hengert és festem a falakat, pácolom a fafelületeket. Sosem féltem attól, hogy bepiszkoljam a kezem. Talán, ha gőzerővel belefolyok a felújításba, a lelkivilágomat is renoválhatom. 🙂

Itt a tavasz, a megújulás ideje. Ilyenkor az ember nekilát szelektálni, lomtalanítani. Mind a környezetében, mind a lelkében. Számomra ez az időszak ezt jelenti, erre ütemeztem az életmódváltást is, amit sikerül betartanom. Pár napja már nem nyúltam a nyugibogyómhoz, bár néha éreztem rá késztetést, de megpróbáltam inkább a hozzáállásomon változtatni. Az esetek 70%-ban sikerült. A tegnapi napon felhajtottam autóval ahhoz a női konditeremhez, amit régebben használtam. Fel szerettem volna mérni a terepet, a lehetőségeimet és az anyagi vonzatát. Tulajdonképpen sok minden nem változott. Az árak is ugyan olyanok maradtak, mint 3 éve. A diák 300, és felnőtt napijegy 450 Ft. A havi 3500 és 4500 Ft. Azt hiszem megéri, hiszen egy hónapban legalább tizenkétszer el szeretnék látogatni. Ez heti három alkalmat jelent. Csak úgy, mint annak idején.

Most, hogy jön a Nőnap, eléggé ki fogom magam fárasztani. Jövök-megyek, vízzel teli 6-7-10 literes vödröket cipelek emeletről föl-le. Enni nem sok időm van, de nincs is akkora étvágyam.

Holnap újabb egészségügyi sétát iktatok be. Ez annyit jelent, hogy reggel gyalogszerrel megyek munkába. Közben beugrom az ábécébe, kinin tartalmú italt kell vennem, hogy a szegfűk gladiátor jellegűek legyenek. 🙂

Mindenkinek sok sikert az életmódváltáshoz! Tudom, hogy sokan elkezdtétek! 🙂   

 Valahogy az élet úgy hozza, hogy még a legbonyolultabb helyzetekben is be tudom tartani a változtatásra való törekvéseimet.

Pénteken végre betömettem a fogamat. Régóta esedékes volt. Nagyon örültem neki. Egész délután vigyáztam rá, örültem, hogy végre elmúlt a zsibbadás és érzem mind a két felét az arcomnak. Napközben elintéztem végre a telefonjainkat és a családi csomagot. Nem tudtam kihagyni… hatezer forintért kínálták az érintőképernyős telefonokat!

Este azonban elővigyázatlanul fogat mostam, erre a tömésem egy része kiesett. Így az evés bonyolulttá vált számomra. Ha étel ér hozzá, fáj. Pedig a másik oldalon rágok.

Nyugodtnak kell maradnom amíg újra be nem tömik. Így az étkezést minimálisra csökkentettem, hogy kíméljem magam.

A mozgásban is folytatom a változtatásokat. Már nem ücsörgök egész nap a fenekemen. Szombaton édesanyámat helyettesítettem. Diéta és Infó magazint olvasgattam, ami újabb lendületet adott a terveimnek. Hihetetlen milyen motiváló tud lenni egy életmód magazin! Zárás felé, mikor sokáig nem jött vevő, rátámaszkodtam a pultra, és elvégeztem 100-100 lábemelést farizom erősítés céljából 🙂

A legjobb, hogy kezd érződni a változás. Jobban bírom a munkát, a lépcsőzést, jobb a hangulatom is. Rendszeresítettem az egészségügyi sétákat. El kell ismernem, hogy valóban nyugtató hatású, ha közben nem rágódom semmin. Ráadásul nyugodtabban is alszom. már csak egyszer vagy kétszer riadtam meg.

Ma pedig behozom Páromat is a családi csomagba! Később pedig a kirakatban tevékenykedem. Ideje tavaszi hangulatot varázsolni.

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo