Tabló az elmúlt 4 évről (Inkább csak úgy magamnak)

 Szerettem

volna készíteni magamnak egy tablót, hogy összehasonlíthassam az elmúlt

négy év változásait a külsőmön. Hullámhegyen és hullámvölgyön,

mélypontokon át…



Furcsa, hogy az ember lelkiállapota

mennyire tükröződik a testén! Azt hiszem igaz lehet a mondás: “
Ép testben, ép lélek.!” De

megfordítva is igaz! Ha sérült a lelked, kívülről is meglátszik. És ha

meggyógyítottad maga, hamarosan a külsőd is pozitív irányba kezd

változni!






A;

2006 karácsonya. 74 kg-os voltam és magamba zárkózott, kifelé haladva

egy rossz kapcsolatból.
Nem adtam

magamra, mert úgy éreztem, felesleges. Se
“Szeretlek!“, se “De

csinos vagy”
, de még azt sem mondta, hogy “Kicsit jobban odafigyelhetnél magadra!”

Ő sem figyelt már rám. Már nem építettük a kapcsolatunkat. Ő

változtatni akart rajtam, mint mindig. Legyek teljesen más, mint amilyen

vagyok. Műköröm
(rühellem, mert én

feleslegesnek tartom, saját magamnak. Szép körmeim vannak.)
és

szolárium. Sehogy sem voltam neki jó. S mivel sosem szerettem, ha

változtatni akarnak rajtam, uralkodni felettem, irányítani, inkább a

középutat választva magamba zárkóztam, hátha akkor békén hagy.

Védőbástyaként zsírpárnákat növesztettem magam köré. Békén is hagyott,

majd el…megérdemeltük. Mind a kettőnknek így volt a legjobb abban a

helyzetbe. 

B; 2007 nyara, VOLT fesztivál.64 kg volt a

súlyom, abban az időszakban voltam a legvékonyabb. Még lábadoztam, de

már kezdtem felfogni, hogy milyen előnyei vannak, ha az ember szabad.

Már nagyjából visszatért a normális étvágyam, de még mindig úgy

festettem, akár egy fogas. Gyenge voltam még, eléggé sebezhető. Az első

önfeledt bulizásom is csak a szakítás után öt hónappal sikerült, mikor

meghívtam Bari barátnőmet Székesfehérvárról, a VOLT fesztiválra, és négy

napon át lánybulit tartottunk! Bár volt ezalatt a négy nap alatt olyan

találkozás, ami beárnyékolta az örömöm. Bár azért, mert hagytam! Elég

nagy marha voltam!














C; 2008 karácsonya… boldog voltam, de kicsit el is

kényelmesedtem. Azt hiszem ez mindenkivel megesik, mikor úgy érzi, hogy

biztos párkapcsolatban él, ahol szeretik. Az új kapcsolatomat megelőző

másfél évben megtaláltam magam. Legalábbis azt hittem. Az önbizalmam

kezdett helyrebillenni. Randevúztam, voltak futó kapcsolataim, amik

abban a reményben indultak, hogy talán ő lesz az, akinek újra ki tudok

tárulkozni. Végül, pedig kiderült, hogy vaklárma volt, bár önbizalom-,

és önismereti tréningnek tökéletesen megfeleltek, hiszen egyre több

oldalamat ismertem meg. Minden partnerem mást hozott ki belőlem. A
Lolitát, a Hippyt, a Mély

Gondokodót
, s legvégül… mikor Zsoltival megismerkedtem, Önmagamat!  







Az ünnepek után, ezeket a képeket látva, mint annyi nő, elhatároztam,

hogy változtatni fogok. 67 kilót nyomtam, mikor összejöttünk Párommal. A

2008-as Karácsony után a mérleg nyelve pedig konkrétan kigúnyolt, mikor

72 kilogrammot mutatott! Túlzottan is elengedtem magam! Nem is éreztem

jól magam a bőrömben, nehezebben bírtam a lépcsőzést, a cipekedést,

pedig Párom így is szeretett, és ennek nap mint nap hangot is adott. Én

mégis változtatni akartam. Akkoriban vettem újra elő a Leg Magic-et,

vásároltam Jóga CD-t és kezdtem újra tornázni, valamint változtattam az

étkezési szokásaimon.












D; 2009 májusára már volt

eredménye a változtatásoknak.68 kg lettem. Egyre jobban éreztem magam a

bőrömben. A jógától rugalmasabbá és hajlékonyabb
á váltam, ennek párom bizonyos esetekben nagyon

örült! *finoman pirul*
Ahogy

elérkezett a jó idő, egyre bátrabban bújtam nőies, csinos ruhákba. Újra

sminkelni kezdtem és sokkal jobban odafigyeltem arra, hogy reggel, mikor

indulás előtt belenéztem a tükörbe, elégedett legyek a látvánnyal.

Sokszor meg is dicsértem magam. Párom alig bírta levenni rólam a szemét

és a kezét, büszke volt rám, mikor megjelentünk valahol. Az önbizalmam

pedig ismét elérte a magamhoz képest normális szintet.
 











E; 2009

Karácsonyán újra elszaladt velem a ló, bár igyekeztem odafigyelni.

Emlékszem még milyen bejegyzéseket írtam.
“Igyekszem az ünnepek előtt

edzeni, hogy az anyagcserém felpörögjön, és ne szedjek fel plusz

kilókat!”
Nos… mint kiderült,

eszemben sem volt elővenni a lábgépet. Sőt, vissza sem fogtam magam,

abban a három ünnepnapban folyamatosan csócsáltam valamit. Meg is volt

az eredménye. 70 kiló lettem, így újabb elhatározás született…

természetesen ugyan abban a témában, akárcsak egy évvel korábban.

MOZOGNI KEZDEK!












F; ….és

most tartunk a jelenben! 2010 áprilisa van. Most kezdtem csak igazán

komolyan venni a mozgást. Nem is a fogyás miatt, így is 66.3 kg vagyok!

Ebbe inkább a stressz, a tépelődés a ludas, amiért még mindig nem

találtam munkát, és úgy éreztem, – olykor még érzem – hogy mégis hogyan

fogok így önálló életet kezdeni? Miként leszek anyagilag független, ha

sehonnan sem jeleznek vissza, ahová beadom a pályázatomat? Tudom, hogy

összetehetem kezem-lábam az életem miatt. Van hol aludnom, van mit

ennem, nem kell éhes szájakat etetnem, albérletet fenntartanom, nem kell

rezsit fizetnem. Nem dobnak ki otthonról azzal a címszóval, hogy
“felnőttél, végeztél az

iskolával, kezdj magaddal valamit!”


Inkább támogatnak, amíg én mindent megteszek, hogy boldoguljak az

életben.




Elindultam egy úton. Talán immáron az

igazin ahhoz, hogy elérjem a célomat. Sokak tanácsára igyekszem

lenyugodni. Mégsem pusztíthatom önmagam nap mint nap! Az nem életcél!




Visszanyertem a versenysúlyom, s

igyekszem normális étkezéssel, elegendő mozgással megtartani!




 













Van egy

szerető családom, van egy párom, aki úgy imád, ahogy még soha

senki. Jó úton haladok, hogy megtaláljam a női önbecsülésem és kilépjek

egy régi mókuskerékből, mert egyre többször kapom azon magam, hogy a

Sors engem igazol, és létezik a Karma. Hogy valaki megbánhat egy

döntést, de nekem az éppen elég elégtétel, ha látom, hogy a sértő fél

miként bámul engem vágyakozó, guvadt szemekkel.






Azt viszont sajnálom, hogy beleroppant a saját döntéseibe. Hogy egyre

vékonyabb, egyre beesettebb a válla és az arca, egyre viasz sárgább a

bőre. Én

ezzel ellentétben még csak most találtam meg magam igazán, s még csak

most virágoztam ki a gondoskodó kezek ápolása alatt.








Joyo! Minden nap adj hálát azért amid

van! Élj a mában! Éld az életed! És ami a legfontosabb!
Élvezd!



































Tovább a blogra »