Remek dolgok történtek mostanában!
Illetve az elmúlt két napban. Most, ami a legjobban feldob, hogy jelen
pillanatban apám új laptopjáról pötyögtetek 🙂 Bizony, saját maga
helyzetének megkönnyítésére vásárolt magának egy hordozható
számítógépet, amit itt az üzletben az asztali helyett tud használni,
ugyanis, az tönkrement. Amúgy is leszolgálta már az idejét szegény.
Hagyjuk csendesen eltávozni az égi ektrogyűjtőbe. Most még felfedezzük
az új jövevényt, kitapasztaljuk a személyiségét, meglátjuk mennyire
alkotunk jó csapatot 🙂
Az esemény, ami miatt mégis rávettem
magam, hogy írjak, az a tegnapi napon következett be. Büszkén jelentem,
hogy a mozgás terén kitartóbbnak bizonyultam, mint valaha! Immáron egy
hete elszántan edzek. Napi 15 perc Leg Magic, és 200 hasprés a fitt
labdán. Reggelente a mérlegen is látom az eredményt. Nem, nem fogyok,
szépen stagnálok 66.5 és 66.9 kg között, mindegy, hogy mennyit ettem
este vacsorára. (Oké, ez azért némi túlzás. Azért előfordul, hogy egy
nagyobb családi vacsora után, még a reggeli produkció után is 67.5 kg
körül mozgok.) Mindegy. Szívesen nézek reggel és este a tükörbe.
Formásodnak a lábaim, gömbölyödik a fenekem, a hasam pedig szépen
laposodik. Tegnap reggel ugyan úgy öltöztem fel, mint mostanában mindig a
munkához. Három pulóver, sötét farmer nadrág, amit belegyűrtem a
sötétbarna magas sarkú csizmámba. Frissen mosott hajamat félig
összefogtam. Sminket most sem tettem fel. Éppen a lépcsőházban vonultunk
lefelé, mikor apám rám nézett, s olyan bókot hallatott, ami valóban
ritkaság számba megy tőle!
-Nagyon szép vagy
Joyo. Azt hiszem, hogy magadhoz képest most értél meg.
Meglepődtem, és szerintem el is
pirultam. Atyám esetében nagyon ritka, ha nekem bókol. Ezek szerint
valóban jól nézhetek ki. És az az igazság, hogy jól is érzem magam. 24
éves leszek. Azt hiszem most érem el azt a kort, amikor az eleve szép
nők valóban szépek, minden cicoma, beavatkozás és vakolatnyi smink
nélkül.
Lehet, hogy nővé értem? 😀
Az eredményeket nem csupán a közeli
hozzátartozóim veszik észre. A tegnapi napon jártam a kozmetikusomnál,
hogy szabadítson meg a fölösleges szőrmennyiségemtől. éppen hogy
felfeküdtem a gyantázó ágyra, E a lábaimra csodálkozott.
-Te fogytál, Joyo?
-Nem. Edzeni járok – feleltem.
-Hogyan?
-Leg Magic-en.
Innentől fogva, az elkövetkező 15
percben, míg engem nyúzott, megvitattuk a különbséget a Leg Magic és az
utánzatok között, valamint barátian figyelmeztetett, hogy ne essem
túlzásba, mert egy idő után a combjaim inkább vastagodni fognak az
izmoktól.
-Ezt nem tudom túlzásba vinni, mert
egy 15 perces köredzést követek. A CD-t a géphez adták. Ebben az
edzésben nem csak a külső és belső izmokat mozgatom meg, de az első és
hátsót is.
Ebben kimerítettem a lábgép
reklámozásának fogalmát 🙂
Örülök, hogy már látványos eredménye
van az edzéseknek. És nem, abszolút nem érzem megterhelőnek. Tegnap
este, ugyan kicsit győzködnöm kellett magamat, hogy elővegyem és neki
kezdjek, de amint elindítottam a programot és ráálltam, már nem volt
probléma. Igazság szerint élvezem ezeket az edzéseket. Ha nem csinálom,
hiányozni kezd, bár heti egy pihenőnapot beiktatok. Ez általában a
vasárnap. Legalább is a múlt héten beiktattam egyet. Ha nagyon hiányom
volna, esetleg megpróbálok jógázni.
******
Az elmúlt
két napban visszaolvastam az archívumomat. Egyenlőre nem szeretnék
belemenni a lelkizésbe. Talán azért írok ilyen sablonos, szárazabb
témákban, mert kicsit magamba zárkóztam. Amolyan lelki-nagytakarítást
végzek. Ehhez a fizikai világban hozzájárul majd a szobám kitakarítása,
lomtalanítás és egy szekrény és annak tartalmának felszámolása is. Én
már csak ilyen vagyok. Ha káosz van benne, takarítani kezdek, bárhol is
tartózkodom. Otthon, az üzletben, az utcán… az a ciki, mikor
vendégségben kezdek pakolászni!
Szóval még
van néhány dolog, amit májusig mindenképpen szeretnék helyretenni
magamban. Ebben sokat segít az edzés, mert levezetem a feszültséget.
Mielőtt felmerülne benned a kérdés, inkább elejét veszem, és válaszolok
rá. Csak elenyésző százalékban van köze Gé-nek ehhez a káoszhoz! Ez
inkább önmagamból indul ki. Felesleges kívülről keresni.
Most inkább
visszatérnék a vidámabb és egyben semlegesebb témákhoz, mielőtt újra a
sírás kezd kerülgetni. (Elnézést)
Na mármost,
visszaolvastam a régi bejegyzéseket. Megtaláltam a legelső méréseimet,
amiket a 2008-as karácsony után végeztem. Utána előbányásztam az én kicsi
könyvtáramból a fogyi-naplómat. Összehasonlítottam a legutolsó
eredményekkel. Sikerült megdöbbentenem magam. Az elmúlt két évben a
derekamból sikerült lefaragnom 12 centimétert. 80 centivel indultam,
mostanra pedig elértem a 68-as derékbőséget. A combjaimból külön-külön
4-4 centi, a csípőmből 5, a fenekemből szintén 5 centiméter ment le. Ami
pedig a súlyomat illeti, a 2008-as 72 kilóból mára, (bár állandó
hullámzással) de 66.5 kilogramm lett.
Büszke
voltam, és még vagyok is magamra. Azt hiszem jól haladok az
életmódváltás útján. A mozgás már megvan, a szervezetem hozzászokott, és
hiányzik neki, ha nem kapja meg. Az étkezésén az egész család
változtatott, így könnyebb dolgom volt. Már csak a gondolkodás módomon
kell reformálnom. És ez lesz a nehezebb. Bár, most Müller Péter Varázskő
című művét olvasgatom. Általában tud nekem segíteni. Vasárnap este,
pedig elmegyünk az előadására, ami az Örömtánc címet viseli. Kíváncsi
leszek.
De
elindultam már egy úton. Azon kell dolgoznom, hogy ne forduljak vissza!