A mai napon jártam a nőgyógyászomnál.
Semmi tünetem nem volt, egyszerűen szerettem volna túl lenni az éves
rutinellenőrzéseken és a rákszűrésen. Tudjuk, hogy
ott feküdni azon a vizsgálóasztalon, egy fehér, agyon világított
helyiségben, lábaink a kengyelben, miközben egy férfi matat
rajtunk/bennünk.
Az elmúlt három év alatt három
különböző orvos kezei között fordultam meg. Farsid dokitól igyekeztem
elmenekülni. Igazság szerint semmi bajon nem volt a személyével és a
módszereivel. Egyszerűen az a tudat bántott, hogy anno Gé vitt el hozzá,
mert az ügyfele volt, így protekcióval könnyedén bejuthattam hozzá
bármikor. Miután véget ért a kapcsolat, azon voltam, hogy minden rá
emlékeztető dologtól megszabaduljak. Ezért szerettem volna orvost is
váltani. A második választásom is jónak bizonyult, ám egy éven belül, a
kedvenc kis szőke dokim magán praxist nyitott és elment a kórházból.
Ezek után bejelentkeztem a főorvoshoz, bár sokan nem ajánlották. Később
megtudtam, hogy miért. A betegek nála futószalagon jöttek-mentek. Sok
mindent nem lehetett tőle megkérdezi, mert nem nagyon vett emberszámba. Ő
a munkáját végezte.
Ezek után úgy éreztem, jobb ismét
orvost váltani, és visszamentem a kis arab dokimhoz, akivel addig is
elégedett voltam, csupán túlságosan sértett és makacs. Mindenhol
spionokat véltem, mindenhonnan azt vártam, hogy faggatni fognak (ami
többször be is jött), és minderre abban a törékeny állapotban nem
vágytam. Azóta már jól vagyok. Így két hete fogtam magam, lesétáltam a
kórházba és időpontot kértem Karizmához. (Így hívom, mert nagyon
hasonlít az igazi nevére!) A mai napon pedig megvizsgált. Lehet, hogy
nem ismert fel, vagy csupán a népe kultúrájánál fogva diszkrét. Nem
kérdezett semmit a múlttal kapcsolatban. Nem is az volt a dolga.
Feltette azonban az általános kérdéseket, amit ilyenkor szoktak.
-Utolsó menzesz…
-Mivel védekezik…
…hasonlók. Közben folytatta a
vizsgálatokat. Talán most először voltam úgy a nőgyógyászaton, hogy
rendben voltak a dolgok. Se fertőzés, se hámsérülések. Egyedül az
ultrahang során hümmögött. Miután felöltöztem, kiderült, hogy miért.
-Úgy néz ki, hogy a jobb petefészkén
van egy apró kis ciszta. A menstruációs görcsei mennyire erősek?
-Szerintem amennyire normális. Már
amennyire normális lehet.
Próbáltam nem megijedni, de ha az
ember egy vizsgálat után az orvosa szájából meghallja azt a szót, hogy
ciszta, száz százalék, hogy egy pillanatra besokkol. Természetesen
megnyugtatott, hogy nincs gond. Fél év múlva jöjjek vissza kontrollra.
Amennyiben vérzészavarok lépnek fel, vagy erős alhasi fájdalmai vannak,
menjek vissza.
Valóban igyekeztem nem bepánikolni.
Bár egy magamfajta hipochondert könnyű megijeszteni bármilyen kórral.
Elmondtam a családomnak. Egyedül csak az anyám ijedt meg. A párom
aggódott, de hamar meggyőztem, hogy minden rendben van. Megkértem, hogy
21-én a mellultrahangra kísérjen el, mert mindig is utáltam egyedül
elmenni ilyen helyre. Megígérte, hogy eljön velem. Én pedig
öngyógyításba kezdtem azáltal, hogy pozitív gondolatokat generálok.
Hasznossá tettem magam. A kapcsolataimat felhasználva, pedig időpontot
kértem neki hétfő reggelre a munkaügyi központba. Királylány vagyok, mi?
😀
Legyen nagyon szép napotok!