Örömtánc
Két egyszerű
szó kapcsolata, mely a felhőtlen boldogságot jelenti számunka. Feltűnt
már neked, hogy a boldogság a legtermészetesebb állapotod? Hogy olyankor
hatalmas erőt érzel magadban, hegyeket tudnál megmozgatni,
lehetetlennek tűnő feladatokat csinálsz meg, nagyobb sikereket érsz el,
az emberek is szívesen keresik a társaságodat, és csak úgy egyszerűen jó
létezni…
Tanulom,
tapasztalom, érzem, élem. Csodálatos. Felemelő. Földöntúli. Élvezetes.
Energetikus. Vonzó. Hihetetlen és egyszerre hihető. Nyugtató.
A boldogság
ígérete ott rejlik minden kósza mosolyban. A mosoly pedig kulcs az
emberekhez! Ha rá mosolyogsz embertársadra, azzal feléled benne a
remény, az öröm pislákoló pici szikrája, s ebben a mai világban, amit az
emberek szerint a sötétség tart jelenleg uralma alatt, felviláglik egy
pici fénysugár. A te mosolyod, a te boldogságot, a te fényed, a te
örömöd. Add tovább, gyújts újabb lángokat, melengesd meg mások szívét
egy futó mosollyal, egy apró kis kedves gesztussal, s meglátod, minél
több fény világlik fel, annál kevesebb lesz a sötétség. Az emberek
kezdenek ébredezni. Tudják, érzik, hogy az, ami a világon van, nem jó.
Hogy átlépünk egymáson, csak az érdekek, a pénz, a dicsőség hajt
bennünket, nem érdekleve, hogy hány reményt és lelket törünk össze a
magunk győzelme árán.
Feltűnt már neked,
hogy nem akkor vagy igazán boldog, amikor kineveznek, téged ünnepelnek,
sok pénzt birtokolsz? A boldogság sokkal inkább azokban az apró
dolgokban rejtőzik, amiket sokszor észre sem veszel, csak éled, s úgy
érzed, hogy minden rendben van, ez a természetes. Amikor egy kisgyermek
rád mosolyog. Amikor együtt vagy a nagymamáddal a kertben, a parkban,
vagy a lakásban, és beszélgettek, őszintén beszélgettek, és megszűnik az
idő. Amikor egyszerűen csak fekszel az ágyban, melletted van a párod,
nem csináltok semmit, csupán ott vagytok, fogjátok egymás kezét, és
érzed, hogy ez jó. Nem tudod megmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen csak
jó. Úgy érzed, hogy ez mindig is így volt elrendelve, ennek így kell
lennie. A lelked szárnyal, a tested nyugodt, az idő pedig megszűnik
létezni. Ez jó.
Elárulok egy
titkot neked. Tudod miért érzed természetesnek mindezt?
Nem?
Azért, mert ez az
ember természetes állapota. Bizony. A BOLDOGSÁG. Csupa nagybetűvel. Nem
hiszed? Olvasd csak el újra, és gondolt át. Emlékezz. Emlékezz a
legszebb pillanataidra. Azokra, amikor megszűnt az idő. Amikor csak jó
volt. Egyszerűen jó volt. Amikor mindenre képes voltál. És még most is
képes vagy. Csak hangold át magad. Hangold magad arra, hogy befogadd és
megéld a boldogságot.
Kiskorunktól
kezdve arra neveltek bennünket, hogy élni gyötrelem, élni rossz, minek
is örüljünk, miért nevessünk. Illetlenség, mások ostobának néznek. Mit
fognak gondolni? Kit érdekel? De most őszintén? Ki a csudát érdekel? Ők
is nagyon jól tudják, hogy nem a szorongás, az önsanyargatás, a
depresszió, azaz a lehangoltság az, ami neki jót tesz. Amitől a
maximumot tudja nyújtani. Ő, egyszerűen élvezi azt a kéjt, amit az
önsajnálatban való vekengés nyújt. Szeretetet koldul másoktól!
Tudod miért nem a
kinevezések, a nagy pénzösszegek, a nyilvános szereplések nyújtják az
igazi örömöt? Azt, amitől szárnyal a lelked? Pontosan azért, mert nem a
lelkednek, hanem az egódnak szólnak. Az egó pedig földhözragadt,
anyagias, zsugori, féltékeny, önkényeskedő. Egy darabig fürdik az
elismerésben, az örömben, ám, egy idő után felüti fejét a félelem, hogy
mindezt elveszik tőle. És az öröm félelembe fordul át.
Amikor a lelked
örül, azt az élményt senki sem veheti el tőled. SOHA! Mert az időtlen.
Örök. Megismételhetetlen, de mégis állandó.
Nyílj
ki testvérem! Nyisd ki a szemeidet, és nézz körül. Nézz körül az
időtlen lélek szemével. Vedd észre a rügyező fákat, a szirmukat bontó
virágokat, a buja zöldbe borult réteket. Nyisd ki a füled, és figyelj az
autókon és a civilizáció zaján túlra. Halld a madarak ősi, gyönyörű
dalait. Szimatolj körbe. Érezd a fa, a fű, a föld, a víz, a levegőben
szálló virágillatot. Ébredj fel. És élj!
És éld meg, hogy…. MOST JÓ! 🙂