Hősök vagyunk!

Először is, kedves Lolo, nem sértődtem

meg, tudom, hogy felszínes vagyok 🙂 Elfogadtam, ahol tudok, ott

megpróbálok változtatni magamon. De ez nem olyan könnyű. Nem lehet

átformálni egy ember jellemét hipp-hopp, varázsütésre. Szépen, lasan,

mint ahogyan a szél és a víz alakítja a köveket. Így működnek az emberek

is. Főleg, ha önszorgalomból kívánnak megváltozni.






Megpróbálok segíteni neked, de jobb,

ha ezt szakemberekre bízom…szóval idemásolom neked az Ikrek-férfi

jellemzését 🙂



Ikrek férfi – az örök kalandozó:



Diplomatikus és udvarias, így érzelmi

téren nagyok a lehetőségei. Az

ikrek férfi udvarlása könnyed, felszínes, levegős. Nem csoda, hiszen e

jegy maga is levegős az asztrológia tanítása szerint. A levegő pedig

tudjuk, szerteárad, körülvesz bennünket, megfoghatatlan. Illik ez az

Ikrek férfiakra is, akik könnyedén, művészi tehetséggel bánnak a

szavakkal, úgy veszik körül bódító udvarlásukkal a szeretett nőt, mint

egy puha szőrme. Mindent megtesz azért, hogy bizalmat ébresszen maga

iránt, általában azonban sem nem őszinte, sem nem állhatatos, leginkább a

hűtlenség jellemzi, ami már-már nélkülözhetetlen szükségletévé válik

(természetesen itt is különbséget kell tenni a pozitív és a negatív

típus között), továbbá tekintettel kell lenni a jegyre jellemző

kettősségre.






Nos, az ikrek férfi nem ígéri le a csillagokat az égről, nem ígér

meseszép ékszereket, drága kelmét, helyette saját magát ajánlja,

szerelmét, amelyet ha megízlel a kedves, soha többé nem kíván magának

mást. A puha, szép szavak játékosan buggyannak ki az Ikrek férfiból,

már-már rutinosan, hiszen imád a szavakkal játszani, szereti kipróbálni

azok hatását. S legtöbbször sikerrel.






A randevúra sietősen és elkésve érkezik. Általában mindig rohan

valahová. Van úgy, hogy egyik randevúról a másikra, de most nem az Ikrek

férfi hűtlenségéről szól a mese…






Mert az Ikrek férfi – azért ezt a hűség kedvéért meg kell jegyeznünk –

nem éppen hűséges. Nem is igen érti pontosan ennek a szónak a

jelentését, ha ezt erőltetjük, csak értékes perceket veszítünk, azokból a

futó órákból, amelyeket egyedül nekünk, csak a mi számunkra tartogat.

Nézegeti is a szerelmi együttlét csodálatos pillanatai után az óráját.

Na, nem túlságosan feltűnően, de azért jól láthatóan. Mert siet, hová

is? A barátnőtől a feleséghez, a feleségtől a barátnőjéhez. Szeret

virágról virágra szálldosni, és bár fizikailag nem túl mutatós, mégis

hódít, mivel jókedélyű és sziporkázó csevegő.






Megfelelő női partnere az lehet, aki megosztja vele társadalmi

kötelezettségeit és szellemi foglalatosságait, és akire rábízhatja a

házimunkák zömét, mivel ettől nagymértékben idegenkedik. (Különösen

mosogatni utál!) Kapcsolatuk szempontjából a legrosszabb dolog – és amit

az Ikrek férfi semmiképpen nem tűrne el – a női partner túlzott

birtoklási hajlama.






Mert az Ikrek férfiaknak van egy nagy gyengéjük (csak egy?) és ez a nő.

Ha egy nőt látnak, nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és azonnal

udvarolnak, megpróbálják levenni a lábáról. És ez legtöbbször sikerül is

nekik. S ekkor kerülnek csak igazán bajba. Mert be kell sorolni a többi

közé, időt kell szánni rá, és akkor még ott vannak a régiek és még

hány, de hány ezután meghódításra váró asszony, leány? Szegény, szegény

Ikrek férfiak, bizony nem irigylésre méltó az életük. (Igaz, a

feleségüké sem.)






Olykor csúnyán viselkedik társaival, manipulálja őket, s ilyenkor az

érzelmekkel visszaélő szédelgővé válhat. Megtörténhet, hogy

kedvességével csak nyers és realista természetét leplezi. Nem tanácsos

titkot rábízni, mert az könnyen közkinccsé válhat, inkább közvetett

reklámkeltés céljára alkalmas.






Nem szereti, ha durván bánnak vele, ettől azonban következetlensége

miatt mégsem menekülhet. Ilyen esetben igen ingerlékeny és kritizálóvá

válik.






Szeret mindent, ami szokatlan, különös, meglepő, mivel a konformizmust a

legelítélendőbb dolgok között tartja számon.








Remélem tudtam valamicskét segíteni. Nekem is volt már közöm

Ikrek pasihoz, de nem volt valami
hú-de-komoly így nem is tartott túl sokáig. Lássuk be, hiába a hasonlóság,

két azonos jegyű ember képes a legnagyobb tükröt mutatni egymásnak, így

szembesülünk a legnagyobb hibáinkkal is. Ugyan olyan szétszórtak voltak

és felszínesek, mint én. Csak ezt a másik fél szemszögéből látni, már

nem volt jó. Így megértetem milyen rossz, mikor az embert nem veszik túl

komolyan és ide-oda csaponganak. Még egy baráti társaságban is. Ezért

van az, hogy azonos jegyű férfival többet nem kezdek!Olykor magamat is

nagyon nehéz elviselnem 🙂










******



Jelentem, hősök vagyunk! A mai napon

véget ért az őrület, és még élek, bár alig-alig. Csütörtöktől-vasárnapig

húztuk az igát, megszállottan, nevetve, sírva, énekelve, táncolva,

kummogva, morogva, egymáson keresztül-kasul a két pult mögött, egymáson

keresve a szerszámokat, a szalagokat, a számológépet, kerülgetve egymást

a pénztárgép körül…

Ma reggel fél nyolctól este nyolcig dolgoztam. Fáradt vagyok, megviselt,

a szemeim karikásak a fáradtságtól és a kialvatlanságtól. Kifogtunk jó

pár “aranyhalat”, hol ez, hol az nem tetszett, de szerencsére a

ballagási megrendelésekkel mindenki elégedett volt. Sokszor úgy éreztem,

hogy beszakad a hátam vagy a derekam, nem bírnak el a lábaim, vagy a

nagy pörgésben úgy elszédültem, hogy a lépcsőben kapaszkodtam meg, majd

rávigyorogtam a kedves vásárlóra.

Igazából eszemben sincs panaszkodni, csak jó kiírni végre magamból. A

legnagyobb vágyam, hogy vízszintbe helyezzem magam és bőr alól nézzem a

tévét!

A kedvencem mégis hazafelé jövet történt meg. Én vezetem, ugyanis apám,

hogy lelazítsa magát az egész napos pörgéstől, megivott három doboz sört

délutántól estig. Már éppen bekanyarodtam  a lakótelepre, mikor elém

hajtott egy ezüst színű Seat kombi, minden fékezés és indexelés nélkül.

Reménykedtem benne, hogy nem arra megy, amerre én. Tévednem kellet, arra

jött, természetesen nem jelezvén az irányváltoztatási szándékot. Én már

ráduddantottam. Csak úgy, figyelmeztetőleg. Erre bekanyarodott a mi

utcánkban. Szintén index nélkül. Itt már eldurrant az agyam. A

szürkületben újra rövidet dudáltam, majd többször rá villogtattam. Erre

újabb irányjelzés nélkül leparkolt tőlem balra. Kidugtam a kezem a

letekert ablakon, és jól érthetően mutogattam neki az “index” jelzést,

majd tovább hajtottam. Nyomtam neki a gázpedált, levezettem a

felgyülemlett feszültséget. Közben mondtam a magamért.

Végül elképzeltem, hogy festhetett volna a jelenet, ha arra kerül a sor,

hogy ki kell szállnom az autóból, mert belém öt a hapsi. Van nekünk egy

öt méter hosszú, két és fél tonnás kombink, aminek sötétített az üvege.

Ha belém is kötnek, és az autó nem rettenti el, akkor a biztosan

megdöbbenti, hogy a volánjától egy 66 kilogrammos kis nő száll ki,

kezében baseball ütőt tartva!

Mindezen elgondoláson apámmal nagyokat kacagtunk, de még még mindig

forrt bennem a düh, főként a fáradtságtól. Mondtam a szitkokat, majd

hirtelen megálltam és finom nőies mozdulatokkal megszaglászta az éppen

szirmot bontó lila orgonát a ház előtt.

Apám ezen hatalmasat nevetett.

Paradox, absztrakt viselkedés volt, de nem bírtam megállni! 🙂

Tovább a blogra »