Újra és újra rá kell ébrednem, hogy bármit is teszünk egy csoportért, az a negyedének, vagy maximum a felének, nem tetszik. Volt osztálytársnőmmel, Zsével, megszerveztük az ötéves osztálytalálkozónkat. Két hónapnyi szervezői munka és nem kevés pénz fekszik benne. Időben kiküldtük a meghívókat a tervezett programmal. Sokan repestek az örömtől, hogy végre nem étterembe megyünk.
Ahogy pedig telik az idő, és közeleg az osztálytalálkozó (most szombat), úgy jönnek vissza a nemtetsző üzenetek.
-drágállom
(Magyarázat: 5000 Ft-ba kerül, és tartalmazza a buszt, a benzinpénzt, a hajó kirándulást és az ételt, plusz az osztályfőnökünk részét)
-mi van, ha rossz idő lesz?
(Magyarázat: a hajó zárt, így nem vagyunk kitéve se a hidegnek, se az esőnek, ha mégis elromlana)
–miért hajókirándulás?
(Magyarázat: nem szokványos dolgot szerettünk volna Zsé-vel.Az étterem snassz. Majd oda megyünk, ha már kiöregedtünk. Plusz….mindenkinek lett volna ideje jelezni, hogy válasszunk más témát, mint a hajózás…de nem, mindenki lelkendezett, hogy igen, persze, megyek, számíthattok rám.)
Szóval…bármit is szervezel…számolni kell azzal, hogy 10-ből 5 embernek más kell majd….
Eldöntöttük, a kirándulás végén feldobjuk a labdát…”Ki fogja megszervezni a 10 éves osztálytalálkozót?”
Legyen nagyon szép napotok!