Kedves
Lolo!
Igen, nem
tagadom, megfordult a fejemben, de felesleges volna.
Nem olvastam
ezekről a történésekről, egyszerűen megtörténnek, jönnek, tapasztaljuk,
én pedig közvetítem, igyekszem szavakba önteni, hogy mások se ijedjenek
meg attól, ami éppen megtörténik az emberiséggel. Magam is olyan
társaság tagja vagyok, akik segítenek lehorgonyozni ezeket az
energiákat, akiken először megy végbe a változás, mi állunk a
frontvonalban. Ez nagyon sokszor nehéz, mert azokon a meditációkon,
amelyek délelőtt 10-től délután 16ig tartanak, akkora és olyan nehéz
energiákat fogadunk, hogy nagyon sokan üvöltve sírunk, mert megkapjuk
azt a kegyelmet, hogy meditáció közben kilökődnek belőlünk ezek a
megkövesedett sérelmek, fájdalmak, s mivel az távozik, helyet ad annak a
jó energiának, amit később közvetítenünk kell beszélgetések, dalok,
versek, vagy éppen ITT, blogolás közben. Én csak próbálkozom. Mindig azt
vallottam, hogy ezeket az írásokat, melyek erről szólnak, csak az
találja meg, és az olvassa végig, aki már felkészült arra, hogy
befogadja. Ehhez is kell egy bizonyos ébredés. És kell egy kis hit, hogy
el is bírjam fogadni. Hogy elgondolkoztasson. Tudom, hogy hatnak, mert
érdekes módon, ha éppen közvetítek, és azt osztom meg másokkal a
naplómon keresztül, sosem érkeznek kommentek. Legalább is nagyon,
nagyon, nagyon ritkán. De ez így van jól. Nem kell arról tudnom, hogy
kit mennyire érintett meg az adott írás. Ha kíváncsi volnék a hatásra,
az már nem volna tiszta szeretet. Leírtam és el is engedtem. Ha
faggatózom, ha érdeklődöm, akkor bizony már az EGO-m van porondon, és
visszaigazolást vár, vállveregetést, hogy mennyire ügyes volt és milyen
okos. NEM! NEM SZABAD őt táplálnom ebből a szempontból. Van, mikor úgy
érzem, hogy csak úgy szaladnak az ujjaim a billentyűzeten, és mintha nem
is csak én írnék. Mintha csatornává válnék valakinek az akaratából,
hogy segítsek eljuttatni bizonyos üzeneteket azokhoz, akik nem ülnek le
könyvet olvasni ebben a témában, vagy még csak ezoterikus portálokat sem
látogatnak. Valahogy hozzájuk is el kell juttatni ezt a tudást. És ezt
találták az egyik megoldásnak. De csakis az olvassa végig, akinek szól.
Kedveseim!
Csodálatos dolgok vannak készülőben. Bekerültünk egy olyan folyamatba,
ahonnan nem tudunk, és nem is kell kiszállni. Megtisztulunk. És ez
sajnos fizikai, lelki fájdalommal jár. Minél idősebb valaki, minél
szörnyűbb dolgok történtek vele, annál drasztikusabb a tisztulási
folyamat. De segíthetünk a testünknek ebben a folyamatban. A
szervezetünk megérzi, hogy mire van és mire nincs szüksége. Akik
elindultak ezen az úton, egyre kevesebbszer kívánják a nehéz ételeket,
és ha meg is eszik, akkor rosszul lesznek tőle. Inkább csak zöldséget,
gyümölcsöt és rengeteg folyadékot kívánunk. Feltöltjük a raktárainkat,
amiket a társadalom étkezés címén szépen, lassan precízen kiirtott
belőlünk, és eltelített méreganyagokkal. Hallgassatok a testetekre, és
megtudjátok mi volna a helyes út.
Ami a múltból
felbukkanó embereket illeti…szükség van rájuk, hiszen az a valóság,
ami felé haladunk, arra törekszik, hogy az emberek békében éljenek
egymás mellett. Hogy képesek legyünk együtt működni, hiszen a
felemelkedéshez EZ SZÜKSÉGES. És csak is akkor tudunk együtt működni, ha
tisztáztuk a félreértéseket, megbeszéltük a gondjainkat, és elsimítjuk a
viszályokat. Akkor lehetséges, ha találkozunk azzal az egyénnel, aki a
fájdalmakat kiváltotta. Újra élünk mindent. De csakis azért, hogy utána
tiszta lappal indulhassunk. Mindenkinek akkor jó, ha béke van. Ha nincs
bennünk rossz érzés. Higgyétek el.
Ami Gé-t
illeti… vissza fog jönni. Még ha csak pár fejezet erejéig is, hogy
tisztázzuk a gondjainkat, hogy ne legyünk zavarba, amikor összefutunk,
és ne bujdokoljunk egymás elől. Ez még egy le nem játszott meccs.
Ami a helyzetét
illeti… Ő most éli azt, hogy milyen, mikor megcsalják és bizonytalan a
másik érzelmeiben. Korábban ezt ő tette. Most Jé került abba a
szituációba, amikor megcsal valakit. Később lehet, hogy Őt fogják
megcsalni, és akkor a kör bezárul, hiszen akkor már mind a három
szituációt megtapasztalta. Ezt hívjuk Karmának. Valószínűleg úgy volna
fair a dolog, hogy, ha velem csalnák meg, mert azzal vissza kapná a
múltban elkövetett bűnöket. Ez hatalmas fricska volna az univerzumtól, ám, mindezt józan, épp ésszel nem tenném
meg, azzal a saját fejemre is újabb Karmát vonnék, hiszen boldog
párkapcsolatban élek. A párom pedig semmivel sem érdemelte ki, hogy
félrelépjek és ezt tegyem vele.
Ám abban biztos
vagyok, bármi is zajlódjon le kettőjük között, mi még találkozni fogunk
Gé-vel, hogy tisztázzuk a homályos helyzeteket.
Ezek
elkerülhetetlen dolgok. Én nem is akarom elkerülni. Mindig is annak a híve
voltam, hogy jobb az egyenes beszéd. És jobb tisztázni a dolgokat.
Legyen
nagyon szép, és eredményes napotok!