Most csak vagyok, mint vízen a buborék. Azt hiszem, mint mindig, a nyugodt felszín alatt, vadul dolgoznak a fogaskerekek. Feszít belülről valami. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy micsoda. Annyit érzek, hogy ki akar belőlem szabadulni, meg kellene próbálnom szavakba önteni. Nos, ahogy elkezdtem írni, mintha fogalmazódna meg bennem a probléma. Az ön-ironikus kis regényem az oka ennek a feszültségnek. És tudod, hogy miért? Mert már nagyon szeretném kiírni magamból miként kezdődött el a kapcsolatom Gé-vel, hogy miként csattant el az első csók, és hogyan sodródtunk egyre közelebb és közelebb egymáshoz, amíg nem volt visszaút, és szenvedélyesen össze nem fonódtunk egy júniusi éjszakán. Talán azért és feszít a dolog, mert június 25-én lesz öt éve, hogy megtörtént. Nem is annyira az újra átélés lehetősége miatt. Tulajdonképpen, mintha az élet úgy rendezte volna, hogy pontosan akkor tudom megírni az adott fejezeteket, mikor azok öt évvel ezelőtt megtörténtek. Mintha sokkal könnyebb volna visszatekinteni. Igen, igen, kikívánkozik belőlem mindez, ez feszít belülről, és amiatt vagyok ideges, hogy még jó néhány dolog megelőzte, akár az első csókunkat is. A ballagás, az, hogy újra bedőltem Balázsnak, és természetesen ugyan úgy sikerült pofára esnem akkor is, mint azt azt megelőző két alkalommal. Továbbá még azt is szeretném megosztani a fejezeteket olvasó hölgyekkel, hogy miként leckéztettem meg Ő Szőkeségét, a félrelépései miatt, amikhez marha módon asszisztáltam. Valamint némi vizsgadrukk az érettségi alatt. S csak ezt követte az a bizonyos csók, ami megváltoztatott mindent.
Még mindig azt állítom, hogy jólesik kiírnom magamból ezeket a tapasztalatokat. Egyrészt gyógyulok, másrészt szórakoztat, harmadrészt, pedig remélem, hogy esetleg valakinek mindezzel tudok tanácsot adni, vagy talál megoldást bennük. Azt hiszem elég őszintére sikeredtek az érzelmeimet leíró részek. Ha hibát követtem el, beismerem. Visszatekintve pedig képes vagyok megdicsérni magam, még ha akkoriban legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Szóval… remélem benneteket is szórakoztat ez a kis napló…
A Királylány még mindig nem jelzett vissza….toll a fülébe…előbb vagy utóbb muszáj lesz velem találkoznia! Hétvégén indul a Soproni VW találkozó a kempingben. Ha Maci ott lesz, nyilvánvaló, hogy ő is felnéz majd. Ott pedig találkozunk. Igyekszem majd kedves és nyitott lenni. Amennyire tőlem telik 🙂
Legyen nagyon szép
napotok…