Az első leosztás

 Azt hiszem csak beszélnem kellett róla, s a Sors máris megkeverte

azt a bizonyos nagy kártyapaklit, s elkezdte leosztani az első kört! Nem

is akárhogyan!



Tegnap végre erőt vettem magamon, és megmostam vastag lobboncomat.

Elég meleg volt az éjjel, így vizes hajjal feküdtem le. Ennek

köszönhetően reggelre begyűrűsödött. Imádom ilyenkor! Párom

rábeszélésének engedve felvetem a kis fekete alapon pöttyös ruhácskámat.

Szolidan nőies, 100% pamut. Egyszerűen imádom. Térdig ér. Szolidan

kisminkeltem, hajamat szabadon hagytam, s anyám tanácsára, bele kötöttem

egy olyan kis kendőt, ami teljesen a ruhám tükörképe

volt…ergó…fehér alapon fekete pettyes.



Valóban nagyon csinosnak éreztem magam 🙂 Mostanában igényem van

arra, hogy dögös legyek. Itt a nyár, én is nőiesebben öltözködöm.






Apámmal, még nyitás előtt palántákat vettünk, hogy felfrissítsük az

árukészletünket. Atyámnak koszorú megrendelései voltak, így a pakolás

rám maradt. Egyáltalán nem zavart, kimondottan szeretek rendezkedni.

Éppen az autónk csomagtartójából cipeltem át a palántákat, mikor is az

egyik mellékutcából kikanyarodott az a bizonyos bordó autó. Gé pedig ott

ült a volánnál. Átengedett az úton, én pedig szélesen mosolyogva feléje

integettem. Ő viszonozta a mosolyt és az integetést is. Éppen, hogy

kiemeltem a következő szaporítóládányi növényt, megérkezett az első

különös dolog a Sors rendezte karma játékokból…ahelyett, hogy Gé

tovább hajtott volna, ahogyan szokott, lelassított mellettem, s azzal a

tipikus férfias mosollyal felmosolygott rám, végigmért, majd

megszólalt…



-Szia! Csini vagy! – és közben le nem vette volna rólam a szemeit. 





-Szia. Köszönöm – mosolyogtam vissza rá, s mikor elhajtott, én

siettem át az úttesten, hogy lepakoljam a kezemben lévő ládát.






Köpni-nyelni nem tudtam egy ideig a döbbenettől. Úgy éreztem, úgy néz

rám, mint aki egy nagyon hosszú böjt után végre terített asztalt lát!

És tudjátok miért volt indez furcsa? Azért, mert az eltelt 3 évben alig

nézett rám, zavarban volt, elbújt, alig szólt hozzám, főleg, ha Jé is a

közelben volt.



Most pedig nemcsak, hogy köszönt, és majd felfalt a szemével, de

ráadásul bókolt is. Azt hisze valami valóban nem stimmel közöttük. Gé

már nem akar elbujdokolni ellem. Sőt….jó pofizik.  A tegnapi napon azt

írtam, hogy ha úgy kell lennie, hogy találkozzunk, hogy újra

kommunikáljunk egymással értelmes ember módján, hogy a karmánkat

feloldjuk, akkor a Sors úgy fogja osztani a lapokat. Az első leosztás

érdekesre sikeredet. Kíváncsi leszek a többire…

Tovább a blogra »