Párom
tegnap este újra “megszerettette”
velem Királylányt. Megpróbálta vissza adni a tegnap előtti
beszélgetésüket…jobban mondva Királylány szóáradatát.
Megérdeklődte,
hogy én mikor leszek. Párom felelt, hogy valószínűleg mind a két este
(péntek-szombat) felnézek kempingbe.
-Várj,
megpróbálom vissza adni pontosan, hogy miket mondott – vigyorgott rám
párom az ágyon ülve.
“-Hát én szombaton nem tudok jönni, mert nyolcig
dolgozom, utána pedig a Fertőre megyek egy partyba, ami sokkal drágább
lesz, mint a Volkswagen tali, két ezer forint lesz a beugró, sokkal
színvonalasabb és oda nem engednek be mindenféle cigányt, mint ide. És
nagyon örülnék, ha Maci is velem jönne.”
-Én csak
pislogtam – zárta le végül párom.
Köpni-nyelni
nem tudtam néhány pillanatig. Ezzel a monológgal nem lopta be magát a
szívembe. Oké, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, az ő világa pedig
inkább a diszkók izzadságszagú, villódzó fényű, dübörgőzenés közege. De
az, amit párom felidézett…nos, egy kicsit a sznobizmus határait
súrolta.
Remélem, hogy
ma este jó hangulatban leszek, és ő sem adja majd annyira magát, mert
sok lesz számára az idegen ember, így elkerülhetjük azt, hogy felrúgjak
minden korábbi elképzelést vele kapcsolatban, amit olyan jó
lelkiállapotban tettem.
Minden
esetre…csak, hogy kicsit előengedjem az EGOmat…csak azért is valami
dögös szerelést fogok felvenni, hogy ne érezze magát annyira nyeregben.
Olykor úgy érzem valakinek kicsit meg kell “nevelnie” ezt a kislányt, vagy túlságosan is elbízza
magát. Igen, valóban csinos, de megvan mindennek a határa. Én is átestem
már a ló másik oldalára. És amikor rajta kaptam magam, hogy minden
kirakatüvegben, minden tükröződő felületben megbámulom saját magamat,
sokszor hangoztatom, hogy jól nézek ki…megijedtem, hogy kezdek ugyan
olyan beképzelt hülye picsává változni, akik mindig is irritáltak.
Onnantól fogva, reggel kiválasztom a ruhámat, sminkelek, amikor van
kedvem hozzá, megcsinálom a frizurámat, majd megnézem magam a tükörben,
és megdicsérem magam, hogy csinos vagyok. De semmi többet. Ha aznap
bókolnak, kicsit elpirulva megköszönöm 🙂
Furcsa
a női természet. Amikor önbizalomhiányban szenved, legszívesebben
elbújna egy zsák mélyére. Mindenki piszkálja, hogy ugyan már, búj elő, helyes vagy, jól nézel
ki…amikor pedig van önbizalma, hajlamos átesni a ló másik
oldalára. Nagyon nehéz megtalálni a középutat. Talán az a magabiztosság titka, hogy tisztában legyünk
a saját értékeinkkel?