Munkahelyi balesetek

Sziasztok!

Ez immáron a harmadik napunk úgy, hogy csak mi vagyunk. És ahelyett, hogy kiélveznénk a magányunkat…azt a különleges és ritka dolgot, hogy csak a miénk a lakás…nem tudunk egymással mit kezdeni. Mind a ketten fáradtan érünk haza. Ő a tíz órázás miatt, én, pedig azért, mert most két munkahelyen állok helyt.

Talán arról kellene leszoknom, hogy egyek este…jobban mondva, hogy húst, vagy szénhidrátot fogyasszak, mert ebben  a melegben nem vágyom másra, mint, hogy lefeküdjek, és lehetőleg aludni. Pedig annyi minden mást csinálhatnánk…elmehetnénk fagyizni, sétálni, vagy szeretkezhetnénk is. Ez úgy tűnik a mostani viszonylatokban, hogy kivitelezhetetlen, mert reggel túl korán kel ahhoz, hogy összebújjunk, este, pedig fáradtak vagyunk. Ma kipróbálom az elméletemet, miszerint, ha csak gyümölcsöt vacsorázom, vagy nem is vacsorázom, akkor, ha nem is frissebb, de éberebb vagyok! Talán segít. Mert vágyom arra, hogy összebújjunk, és tudom, erre van, aki azt mondaná, hogy ha nagyon akarnám, össze tudnám hozni…de kérdem én, mit tegyek, akkor, ha lefekszem, leteszem a fejemet, és már semmi másra nem emlékszem, csak, hogy reggel keltegetnek? Olyan, mintha elájulnék, vagy leütnének!

Lehet, hogy a tusolóban kellene próbálkoznunk, vagy a konyhában, vagy mindjárt a bejárati ajtónál….vagy mit tudom én…tudom, hogy neki is nagyon nagy szüksége volna arra, hogy szeretkezzünk. Látom rajta. Próbálkozik. De ő sem tud azzal mit kezdeni, ha ledőlök, ő kimegy a vacsoráért a konyhába, és mire öt perc múlva visszajön…én már az igazak álmát alszom!

Talán majd ma. Ma amúgy is kimozdulunk. Lesz más programunk is. Ma lesz az a bizonyos találkozó hatszemközt. A harmadik fél javaslatára nem a műhelybe megyünk, hanem az Arabesca-ba. Szeretem azt a helyet, korábban már írtam róla egy postot. Keleties, sejtelmes, jó a zene, és kimondottan kényelmesek a babzsákfotelek. Ha minden jól megy, szerintem rendelünk egy vízipipát is. A VOLTon ugyanis elmulasztottunk. Nem is tudom miért…eléggé be voltunk táblázva.

A találkozó csupán hétkor kezdődik, így lesz ideje mind a kettőnknek, hogy rendbe szedje magát. Úgy döntöttem, hogy kicsit energetizáljam magam, a teázó-kávézó stílusához igazítom ma estére a sajátomat. Mivel a hely szelleme nagyon is közel áll hozzám, a ruhatáramban megtalálhatóak a kívánt “kellékek”. A színhely jó választás volt az Ő részéről.

Ma is délutános vagyok a Magentában. A tegnapi napom elég mozgalmas volt. Tanultam új dolgokat, voltak teljesen önálló feladataim is, a terelgetésen kívül. De sok “érdekes” emberrel is összehozott a Sors. Egyre jobban látom, hogy az emberek imádnak reklamálni, és ha éppen aznap valami pocsék dolog történt velük, de legalább is azon a héten, akkor azt reklamálás, asztalcsapkodás címén, ki is töltik az ügyfélszolgálatosokon. Tegnap egy ötvenes férfi kérte el a panaszkönyvet, mert le akarta mondani az apja vezetékes telefonját. Kidobálta a kollégám elé a személyigazolványát és lakcímkártyáját. Ehhez az ügymenethez, mivel nem az ő nevén volt a szolgáltatás, mindenképpen szükség lett volna egy meghatalmazásra, hogy az úr eljárhat az apja ügyében.

-Hullától nehéz lesz – mondta foghegyről a férfi.

-Akkor szükségünk lesz egy halotti anyakönyvre, hogy átírhassuk az ön nevére a szolgáltatást, így le tudja mondani – magyarázta kedvesen és türelmesen a kolléga.

A férfi felháborodott, hogy nem hajlandóak megoldani az ügyét, és kéri a panaszkönyvet, reklamálni akar. Hozzátette, hogy tudja, hogy nem a kolléga hozta ezt a jogszabályt, de ez nevetséges!

A kollégám az utolsó percekig együttműködő és kedves maradt. A férfi végül távozott a panaszlevélre vonatkozó formanyomtatvánnyal, de kétlem, hogy valaha is ki fogja tölteni és elpostázza.

Igen, sajnos vannak előírt jogszabályok, ami szerint elvégzünk egy folyamatot. Akárkinek csak úgy nem adhatunk ki információkat, mert az ott szerződést kötött ügyfelek, nekünk adták a bizalmukat.

Zárás előtt egy fél órával besétált hozzánk Királylány. Maci kérését teljesítve, nem kerestem vele a kapcsolatot semmilyen formában sem, így csak köszöntem, mert jól nevelt vagyok. Ültem a székben és tanulmányoztam tovább a díjcsomagokat. Láttam rajta, hogy meglepte a találkozás. De ő folytatta számlája kiegyenlítését. Én pedig nem foglalkoztam vele, mert megkértek rá. Ha ez sem elég, szerzek bírósági végzést, hogy három méternél közelebb nem közelíthet meg, és akkor már “teljes biztonságban” lesz tőlem. Nem mintha valaha is bántalmaztam volna…a nevelőtisztem szerint nem vetne túl jó fényt a feltételesemre! 🙂 Hallgatok rá.

Bármi is volt, a füleimet nem tudtam becsukni. Tudom, hogy senki sem tehet róla, ilyen hatással vagyunk egymásra, de nehezen toleráltam a stílusát. Próbáltam más szemszögből megközelíteni. Megfigyelések alapján egy érzelmileg-lelkileg nagyon mélyen sérült lány (amit a múltjára való tekintette megértek), akinek szeretet és figyelemhiánya van, s amit úgy érez, a férfiaktól kaphat meg. Igen,igen, én mindent megértek, ha tévedtem el is ismerem. Csak, mikor fáradt vagyok, nehezebben tolerálok bármit is. Élvezze a figyelmet, amit kap, töltekezzen belőle, élvezze, hogy van most egy olyan férfi az életében, aki szereti és mindent megad neki (és lehetőleg értékelje is Őt!).

Egyszerűen csak arra kérem az égieket, hogy segítsenek elkerülni vele a találkozásokat. Akkor minden békés és jó lesz. Akkor nincs sikítófrász, nincs csípős humor, és emiatt nincs számonkérés.

Legyen nagyon szép napotok! 🙂