Hormonok és előretekintés

 Tegnap végre eltöltöttem egy

kellemes, pihentető éjszakát. Méghozzá

kitárt ablak mellett! És, hogy miként lehetséges ez a mutatvány, akkor,

ha a lakótelepet, ahol élek, meglepte egy hatalmas szúnyograj? Apámmal

elmentünk vásárolni az OBI-ba,
s a légkondis áruházból kijövet már három

doboz 130×250-es szúnyoghálót rejtett a táskám. Apámmal este, mielőtt

megjelentek volna a csúf kis vérszívók, fel is eszkábáltuk a konyha,

illetve a szobám egyik ablakára, s ezek után, biztonságban érezve magam,

egész éjszakára nyitva is hagytam az ablakot! Olyan jól már régen nem

aludtam, mint most!







Bár el kell árulnom, hogy a lelki

békém nincs teljesen rendben. Vannak olyan részei az emberi szervezetnek, amiket képtelen kordában

tartani. Ilyenek például a hormonjai. Ha azok beindulnak…és nem

találnak kiutat, hatalmas galibát tudnak okozni! Mármint az

emberben…és a környezetében is, ha enged nekik!










Bennem is eléggé hiperaktívak

mostanában. Ki vagyok éhezve, de

szegény páromat még mindig nem nyúzhatom, mert este, mikor hazaér, örül,

ha meg tudja mondani, egyáltalán mi a neve. Ergo…nem nyaggathatom,

hogy “gyere és döngölj bele a matracba!” Csendesen szenvedek, ameddig ki

nem piheni magát. Ez már egy ideje így megy. Próbáltam másba beleölni a

fölösleges energiáimat. Például a munkámba,
takarításba. Az elején még

ment. Utána kezdtem egyre inkább kétségbe esni. És főleg azért, mert

ezek a nyomorult kis surmó hormonok mást vettek célba, engem kellemetlen

helyzetbe hozva!










Ezek csak hormonok! Nincs hatalmuk

felettem! Ez különböztet meg

bennünket az állatoktól! Ők élnek az ösztöneiknek, míg az ember

megbeszéli magával, hogy inkább csendesen szenved, de nem hozza magát

kellemetlen helyzetbe azzal, hogy másra akar rá mászni!







Tudom, hogy ezek csak hormonok. Nincs

más érzelem mögöttük! Ez

tipikusan az az érzés, amit a lányok, bakfis korukban képesek

összekeverni a szerelemmel. Pedig ők is csupán szexuálisan vonzódnak

valakihez. Hormonok játéka. Puszta szex. Kielégítetlen szexuális

gerjedelem, ami isten igazából céltalanul bolyong, és lehorgonyoz az

első olyan két lábon járó hímnemű egyednél, akivel az immunrendszered

teljesen ellentétesen működik, így biztosítva az ellenálló, életképes

utódokat! Semmi több…







Nem mondok neveket. És mindezt

senkivel sem merem megbeszélni itthon,

mert nincs kedvem hegyi beszédeket, “jó tanácsokat”, és hüledezést

hallgatni. Mindenki tudja, hogy szeretem a páromat, de azt hiszem senki

sem képes a hormonjait egyetlen ember felé terelni. Néha-néha

felhorgadnak más iránt, az állati ösztönök felszínre törnek. Az pedig

önuralom és lelkiismeret kérdése, hogy hallgatunk-e pleisztocén őseink

hagyatékára…







Én igyekszem nem odafigyelni. De mikor

a kávégépnél, a nagy

magyarázás közben összenézel a másikkal, felszikrázik valami, s van

egy pillanat, amikor mind a ketten egyszerre hallgattok el…örülsz, hogy homo sapiens vagy, máskülönben szégyenbe hoznád magad.







Bár elég fura volna elképzelni egy

homo erectus ősünket, amint éppen a

kávéfőző gépet használja…rendeltetés szerint!







Kísértések mindig vannak egy ember

életében. De rájöttem idő közben,

hogy ebből is tanulhatok!







  *****







Most

szeretnék hűvösebb …vagy

szívmelengetőbb (?) téma felé fordulni. Karácsony. Bizony, ha tetszik,

ha nem, bennem már ébredezik a vágyakozás az ünnepek után. Ez sok

mindenben megnyilvánul. Például újra olvasgatom a
karácsonyi blogomat,

amiben mindig leírom a készülődést, ajándék ötleteket teszek fel,

különböző leírásokat a karácsony jelképeiről (honnan ered, mit jelent).

Közben leírom a saját
gondolataimat, miként készítem fel magam a

szeretet ünnepére. Általában Augusztus végén, szeptember elején már újra

frissítem. Akik megszokták már, vagy olvasóim, nem néznek őrültnek.

Csak az újak :-p







Igazság

szerint most nem csak az ünnepeket

várom. Van még Karácsonyig nagyon sok olyan esemény, ami izgalommal tölt

el. Kirándulások, párom születésnapja, a második

évfordulónk…szeptembertől új dekorációt kap az üzletünk. Megérkeznek a

virágpiacról a szalmabábuk, a kopogtatók, a dísztökök, a napraforgók, a

madárijesztők…és a forgalom is helyre billen. Jelen pillanatban

uborkaszezon van!










Munkaidőm

másik felében, amikor nem a

Magentában vagyok, akkor itt, az üzletben sürgők-forgok az

nyárbúcsúztató, őszi dekorációk között. Valahogy, ha új időszak

kezdődik, az emberek mentalitása is változik, és sokkal nagy
obb kedvük

van vásárolni. Nekik is igényük van az új dolgokra. Hogy az új évs
zaknak

megfelelően feldíszítsék a környezetüket. Ilyen például a napraforgós,

vagy madárijesztős ajtódísz, vagy az ablakba való talpas szalmabábuk,

esetleg a virágok közé tűzhető kis díszek. Olyankor én is új erővel

töltődöm fel.










A

zöldségesek standján megjelenik a

szőlő…rosszullétig bírok belőle enni! Főleg úgy finom, ezt ajánlom

mindenkinek, ha esztek mellé egy kis sajtot. Nem vicc 🙂 Kóstoljátok

meg. Valahogy intenzívebbek az ízek!







Október vége

felé, már nem csak a szőlő, de

nagy kedvencem, a sütőtök is ott vigyorog a ládákban. És nem csak

finom, de rostban, vitaminokban nagyon gazdag! IMÁDOM! Abba is bele

tudnék fulladni, de jobb esetben is csak unásig eszem! 🙂







Közben nagy

erőkkel készülünk a

Mindenszentekre. Ez hosszú folyamat. Tulajdonképpen November elsején

lecseng, de apám már Januárban megrendeli az új alapokat! Minden esetre,

lezajlik a halottak napja…éppen csak kifújjuk magunkat, kitakarítjuk

az üzletet a mohától, szalmától, szalmarózsától, mindent lemosunk…és

el is kezdhetjük a karácsonyi mütyüröket kipakolni! Mondanom sem

kell…onnantól kezdve én átmegyek gyerekbe, és minden apró kis dolognak

tudok örülni. És kezdetét veszi a felkészülés…







És az emberek ugyna így tesznek. Kinyitják a

szívüket, és beengedik a fényt!  

Tovább a blogra »