Tegnap végre eltöltöttem egy
kellemes, pihentető éjszakát. Méghozzá
kitárt ablak mellett! És, hogy miként lehetséges ez a mutatvány, akkor,
ha a lakótelepet, ahol élek, meglepte egy hatalmas szúnyograj? Apámmal
elmentünk vásárolni az OBI-ba,
doboz 130×250-es szúnyoghálót rejtett a táskám. Apámmal este, mielőtt
megjelentek volna a csúf kis vérszívók, fel is eszkábáltuk a konyha,
illetve a szobám egyik ablakára, s ezek után, biztonságban érezve magam,
egész éjszakára nyitva is hagytam az ablakot! Olyan jól már régen nem
aludtam, mint most!
Bár el kell árulnom, hogy a lelki
békém nincs teljesen rendben. Vannak olyan részei az emberi szervezetnek, amiket képtelen kordában
tartani. Ilyenek például a hormonjai. Ha azok beindulnak…és nem
találnak kiutat, hatalmas galibát tudnak okozni! Mármint az
emberben…és a környezetében is, ha enged nekik!
Bennem is eléggé hiperaktívak
mostanában. Ki vagyok éhezve, de
szegény páromat még mindig nem nyúzhatom, mert este, mikor hazaér, örül,
ha meg tudja mondani, egyáltalán mi a neve. Ergo…nem nyaggathatom,
hogy “gyere és döngölj bele a matracba!” Csendesen szenvedek, ameddig ki
nem piheni magát. Ez már egy ideje így megy. Próbáltam másba beleölni a
fölösleges energiáimat. Például a munkámba,
ment. Utána kezdtem egyre inkább kétségbe esni. És főleg azért, mert
ezek a nyomorult kis surmó hormonok mást vettek célba, engem kellemetlen
helyzetbe hozva!
Ezek csak hormonok! Nincs hatalmuk
felettem! Ez különböztet meg
bennünket az állatoktól! Ők élnek az ösztöneiknek, míg az ember
megbeszéli magával, hogy inkább csendesen szenved, de nem hozza magát
kellemetlen helyzetbe azzal, hogy másra akar rá mászni!
Tudom, hogy ezek csak hormonok. Nincs
más érzelem mögöttük! Ez
tipikusan az az érzés, amit a lányok, bakfis korukban képesek
összekeverni a szerelemmel. Pedig ők is csupán szexuálisan vonzódnak
valakihez. Hormonok játéka. Puszta szex. Kielégítetlen szexuális
gerjedelem, ami isten igazából céltalanul bolyong, és lehorgonyoz az
első olyan két lábon járó hímnemű egyednél, akivel az immunrendszered
teljesen ellentétesen működik, így biztosítva az ellenálló, életképes
utódokat! Semmi több…
Nem mondok neveket. És mindezt
senkivel sem merem megbeszélni itthon,
mert nincs kedvem hegyi beszédeket, “jó tanácsokat”, és hüledezést
hallgatni. Mindenki tudja, hogy szeretem a páromat, de azt hiszem senki
sem képes a hormonjait egyetlen ember felé terelni. Néha-néha
felhorgadnak más iránt, az állati ösztönök felszínre törnek. Az pedig
önuralom és lelkiismeret kérdése, hogy hallgatunk-e pleisztocén őseink
hagyatékára…
Én igyekszem nem odafigyelni. De mikor
a kávégépnél, a nagy
magyarázás közben összenézel a másikkal, felszikrázik valami, s van
egy pillanat, amikor mind a ketten egyszerre hallgattok el…örülsz, hogy homo sapiens vagy, máskülönben szégyenbe hoznád magad.
Bár elég fura volna elképzelni egy
homo erectus ősünket, amint éppen a
kávéfőző gépet használja…rendeltetés szerint!
Kísértések mindig vannak egy ember
életében. De rájöttem idő közben,
hogy ebből is tanulhatok!
*****
Most
szeretnék hűvösebb …vagy
szívmelengetőbb (?) téma felé fordulni. Karácsony. Bizony, ha tetszik,
ha nem, bennem már ébredezik a vágyakozás az ünnepek után. Ez sok
mindenben megnyilvánul. Például újra olvasgatom a karácsonyi blogomat,
amiben mindig leírom a készülődést, ajándék ötleteket teszek fel,
különböző leírásokat a karácsony jelképeiről (honnan ered, mit jelent).
Közben leírom a saját
szeretet ünnepére. Általában Augusztus végén, szeptember elején már újra
frissítem. Akik megszokták már, vagy olvasóim, nem néznek őrültnek.
Csak az újak :-p
Igazság
szerint most nem csak az ünnepeket
várom. Van még Karácsonyig nagyon sok olyan esemény, ami izgalommal tölt
el. Kirándulások, párom születésnapja, a második
évfordulónk…szeptembertől új dekorációt kap az üzletünk. Megérkeznek a
virágpiacról a szalmabábuk, a kopogtatók, a dísztökök, a napraforgók, a
madárijesztők…és a forgalom is helyre billen. Jelen pillanatban
uborkaszezon van!
Munkaidőm
másik felében, amikor nem a
Magentában vagyok, akkor itt, az üzletben sürgők-forgok az
nyárbúcsúztató, őszi dekorációk között. Valahogy, ha új időszak
kezdődik, az emberek mentalitása is változik, és sokkal nagy
van vásárolni. Nekik is igényük van az új dolgokra. Hogy az új évszaknak
megfelelően feldíszítsék a környezetüket. Ilyen például a napraforgós,
vagy madárijesztős ajtódísz, vagy az ablakba való talpas szalmabábuk,
esetleg a virágok közé tűzhető kis díszek. Olyankor én is új erővel
töltődöm fel.
A
zöldségesek standján megjelenik a
szőlő…rosszullétig bírok belőle enni! Főleg úgy finom, ezt ajánlom
mindenkinek, ha esztek mellé egy kis sajtot. Nem vicc 🙂 Kóstoljátok
meg. Valahogy intenzívebbek az ízek!
Október vége
felé, már nem csak a szőlő, de
nagy kedvencem, a sütőtök is ott vigyorog a ládákban. És nem csak
finom, de rostban, vitaminokban nagyon gazdag! IMÁDOM! Abba is bele
tudnék fulladni, de jobb esetben is csak unásig eszem! 🙂
erőkkel készülünk a
Mindenszentekre. Ez hosszú folyamat. Tulajdonképpen November elsején
lecseng, de apám már Januárban megrendeli az új alapokat! Minden esetre,
lezajlik a halottak napja…éppen csak kifújjuk magunkat, kitakarítjuk
az üzletet a mohától, szalmától, szalmarózsától, mindent lemosunk…és
el is kezdhetjük a karácsonyi mütyüröket kipakolni! Mondanom sem
kell…onnantól kezdve én átmegyek gyerekbe, és minden apró kis dolognak
tudok örülni. És kezdetét veszi a felkészülés…
És az emberek ugyna így tesznek. Kinyitják a
szívüket, és beengedik a fényt!