(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Egyre kevesebb időm, vagy éppen energiám van írni, mióta dolgozom.
Ez mindennel így van. Ez a helyzet a blogolással, és a regény írással.
Pedig volna mit írni. Itt van a fejemben, feszít belülről, de képtelen
vagyok leírni. Nem tudom, hogy miért. Most is itt ülök, ölemben a kézi
számítógép…és egyszerűen nem megy!

“…kell egy kis áram
szünet…időnként mindenkinek…” énekelte Hofi bácsi
valamikor…és tessék…itt az áramszünet. Méghozzá a fejemben! Nem
tudom mással megmagyarázni. Amolyan írói válság…írói áramszünet.
Pedig, ahogy haladunk kifelé a nyárból, egyre inkább hatalmába fog
keríteni a karácsonyi-láz, és folytatni szeretném majd a “Nem katasztrófa, csak karácsony!” című szösszenetet. Annyira jó volna
befejezni, tördelni, szerkeszteni, nyomtatni és elküldeni a városomban
lévő kiadónak, akik mindenhol azt hirdetik, hogy szívesen fogadnak
kéziratokat! Istenem…de jó lenne! De ugyebár…erőltetni semmit sem
lehet. Pláne az írást. Ugyan ez a helyzet a “Csak azért is túlélem! – az életem…” naplóregénnyel. ELAKADTAM! Talán annyira szeretnék
megszabadulni a múltbéli emlékektől, annyira zavarban érzem magam a
soron következő fontos eseménytől, hogy nem merem leírni? Tudat alatt
blokkoltam volna magam? Az angol tanárom (aki egyben pszichológus)
javaslata a következő; először képzeljem el újra azt az éjszakát, mintha
a jelentben történne meg velem. Éljem át, idézzem fel, élvezzem, majd
írjam ki magamból. Úgy sokkal könnyebb lesz elengedni, mintha éppen
abban a pillanatban idézném fel, amikor írom. Amolyan “friss” élményként
könnyebb! Mégiscsak ő a pszichológus, megfogadom a tanácsát.

Amúgy is ki vagyok éhezve a szexre. Mostanában jobban is kívánom, de
nem tudom kielégíteni, mert párom, mire hazajön…már hulla fáradt.
Türelmes vagyok. Vele kapcsolatban az vagyok. Igyekszem nem kaparni a
falat, nyavalyogni, vinnyogni, mert úgy sem azt kapnám, amire vágyom. A
szokott tűzijátékhoz képest csupán valami petárda szerűséget! Azért
pedig felesleges földhöz vernem magam. Ő had pihenjen…petárda
pufogtatást, pedig magamnak is szervezhetek! Ha érted mire gondolok. 😉

Általában meg szoktam várni a hétvégét, mert akkor tudom, hogy ő is
sokkal pihentebb, olyankor ő kezdeményez előbb. Ám, most hétvégén ez sem
lesz, ugyanis elutazik Siófokra a haverjaival, amolyan kanbulira. Én
pedig itthon sofőrködhetek Sopron és a Fertő tó között, ugyanis, most
hétvégén lesz péntek-szombaton a Fertő-party! Valahogy érzem, hogy nem
lesz az igazi a párom nélkül. Tartok egy-két bizonyos találkozástól is,
de az legyen az én bajom!

Szüleim hamarosan nyaralni mennek Balatonlellére. Tíz nap! Tíz napig
újra gyakorló házasok leszünk Zsoltival. Újra én fogok főzni-mosni,
együtt takarítunk…együtt bevásárolunk…szóval miénk lesz újra az
egész lakás. Nincs nyaralás. Munka van helyette! Valamit, valamiért! De
már elterveztük, hogy miként fogjuk bepótolni a dolgot. Wellness
hétvégét szervezünk magunknak. Még nem tudjuk pontosan hova. Balaton
part, vagy a hegyekbe…még szörfölünk a neten, és keressünk a jó
ajánlatokat. Legalábbis én. Találtam két olyan hotelt, ahová szívesen
ellátogatnék. Bár az egyik elég drága, az a kevésbé valószínű, de jó
eljátszani a gondolattal. Három napig luxusban élni…egyszer az
életben…hüm…álmodj királylány! Ez konkrétan a Bükön lévő Spirit Spa Hotel ajánlata…

A másik, ami nagyon tetszett, és apám is ajánlotta, ugyanis ők ott
voltak életükben először wellness hétvégén, még egy éve januárban…az a
Keszthelyen lévő Kakadu wellness hotel. Lehet, hogy az utóbbi kerül ki
nyertesként a ringből, mert nagy a valószínűsége, hogy szüleim is
eljönnek velünk. Rájuk is rájuk fog férni a pihenés. Közvetlenül
Mindenszentek után, pénteken indulnánk. Mindenszentek idén hétfőre esik,
így, a naptár szerint 5-6-7-re kellene betervezni a pihenést.

Bár nem volna rossz, ha mi párommal külön is elmennénk, egy kicsit
romantikázni… 

 Nagyon szépen köszönöm a tippeket a visszér problémára, igyekszem kipróbálni mindet…de, ha van még valakinek valami jó ötlete, mint a hideg-meleg váltott zuhany, a vadgesztenye és körömvirág krém, szívesen várom 🙂

Egész jól alakult ez a hét. Lehet, hogy olykor panaszkodtam…de akkor is jó volt! Végül is sok új és érdekes tapasztalattal gazdagodtam, hogy tudjam mit egyek, ha saját háztartásom lesz. És végül is…hétvégére mindent sikerült bepótolnom! Meglett a nagymosás, a hűtőolvasztás, a takarítás…és éppen most készítem az én specialitásomat, mire a szüleim megérkeznek a szabiról. Szicíliai rakott palacsintát. A későbbiekben, ha valakit érdekel, leírom a receptet, de most éppen fel-le ugrálok, hogy forgassam a palacsintáimat. És közben fényképezem a folyamatot, hogy később, aki neki veselkedne…lássa is.

A hétvégén mást is sikerült bepótolnom, nem csak a házimunkát…*pirul*

Pénteken szintén palacsintasütés közben elcsábított. Azt hiszem, már soha többet nem tudok ugyan úgy nézni a konyhapultra és a palacsintasütőre… 🙂

Tegnap, vagyis szombaton túlettük magunkat, ezért nem sikerült becserkésznünk a másikat.

A mai napom, pedig, vasárnap, az izzasztó bevásárlást követő zuhanyzás közben leptem meg. Ezúttal én kezdeményeztem, és fergeteges volt! Azt hiszem egy nő sokkal jobban élvezi a szexualitást, ha ő maga kezdeményezi. Olyankor eleve be van indulva, hamarabb készen áll, és nagyobbat is élvez! (Legalább is tapasztalataim alapján!) Karmoltam a fürdőszobai csempét, jó volt, ahogy közben rám fröcsögött a langyos víz, és ahogyan a párom a fogait a tarkómba mélyesztette! Nem fogtam vissza magam, és ezúttal senki sem dörömbölt át, hogy csend legyen!  A lábaim, az aktust követő tíz-tizenöt percben még mindig úgy remegtek, hogy le kellett ülnöm, mert nem bírtak el.

Ezt nevezem kellemes páros hétnek!

És már arra is rájöttünk, hogy miként pótoljuk a kiesett nyaralást! Amint kapok szabadságot…elmegyünk kettesben egy wellness hétvégére. Csak mi ketten. Azt hiszem ránk fog férni 🙂

Jelek, melyek szerint nem fogtad meg igazán

Már egy ideje beszélgettek,
de nem tudod eldönteni, hogy tetszel-e neki. Akkor figyelj ezekre a
jelekre:

1. A zsebébe
dugja a kezét.
2. A köldöke nincs feléd fordulva,
vagy nagyon távol van tőled.
3. Összekulcsolja a
lábát, ezzel falat állítva közéd és közé.
4.
Csökken a szemkontaktus.

Ha érdeklődik irántad

Ha éppen egy
szórakozóhelyen vagy és beszélgetsz egy sráccal, de nem tudod eldönteni,
csupán kedvességből beszélget veled, vagy tetszel is neki, akkor ezekre
figyelj:

1. A kezét a
háttámládra teszi, vagy a lábát a bárszéked aljára – ha valamihez
hozzáér, ami a tied, azzal a területét jelöli meg.
2. A köldökét feléd fordítja.
3.
Ha összekulcsolja a lábát, de a könyökét a térdén pihenteti, bizonyos
4-es alakzatban.
4. Feléd nyújtja a lábait, ha
egymással szemben ültök.
5. Kigombolja a
kabátját, beszélgetés közben.

Ha hazudik

Ha nem vagy biztos benne,
hogy igaz-e amit mondd, figyelj ezekre a jelekre, hogy helyes irányba
tereljenek:

1. Megvonja a
vállát, ha kérdezel tőle valamit.
2. Egy irányba
rázza a fejét, de az ellenkezőjét mondja, pl.: nemet mond, de úgy
bólogat, mintha igent mondana.
3. Ha a kijárat
vagy ajtó felé fordul, jelentheti azt, hogy előled vagy a kérdéseid elől
akar menekülni.
4. Minden, ami hirtelen eltér a
normális viselkedéstől, mondjuk nagyon rövid, szinte semmilyen
szemkontaktus.

Ha szeretne második randit

Biztos vagy benne, hogy a
randi remekül sikerült, de vajon felhív holnap? Ha ezen jelek közül
bármelyiket is észleled, jó esélyeid vannak.

1. Többször feléd villantja a tenyerét, amíg veled
van. Ez azt jelentheti, hogy jól érzi magát veled, kényelmesen, mert a
nyitott tenyér sebezhetőséget mutat.
2. Mozgatja a
szemöldökét, ha szóba kerül a második randi. A tágra nyitott szemek és
az ívelt szemöldök az izgatottság jelét mutatja.
3.
Finoman érint egész este. A válladra teszi a kezét, amikor melletted
sétál, a hátadra teszi, a kezét, amíg a sorban állsz, megérinti a karod,
ha vicces történetet mesélsz.

Forrás: http://www.noiportal.hu/main/npnews-8049.html

 Csupán néhány dolgot tudtam elintézni a tegnapi napon…nos, ezek között se a mosás, se a takarítás nem szerepelt. Sajnos! De olyan vacsorát rittyentettem….huh! Rakott palacsinta. Bár itt is volt olyan, amit saját hibámból tanultam meg. A teljes kiőrlésű rozsliszt nagyon egészséges, ledörgöli a bélfalakról a felesleget, felpörgeti az emésztést és megdolgoztatja az ellustult emésztőrendszert. Süteménybe, panírozáshoz nagyon jó. De a palacsintatésztához semmiképpen se alkalmazd! Leragad, nagyon vastag lesz a tészta, és kesernyés mellékíze van ebben az esetben.

Vasárnap ennél az egy ételnél visszatérek a búzaliszthez…DE CSAK ENNÉL AZ EGYNÉL!

Sikerült elmosogatnom…de természetesen a tegnap esti sütés maradványai ott maradtak. Lesz mit csinálnom most délután. Kezdve a hűtő leolvasztásával és kitakarításával! Már ráfér!

Közben kipörgetek a mosógépben két adag ruhát, elég jó idő van…had száradjanak, frissüljenek, lágyuljanak, és fertőtlenedjenek kint a napsütésben! A Napnak ugyanis fertőtlenítő és gyógyító hatása van…na persze nem tizenegy és három között… 🙂

A munkahelyem egyre jobban tetszik. Oké, oké, elfáradok, de ez természetes, és elégedett vagyok, hogy tettem aznap valamit másokért is!

Viszont van egy mellékhatása annak, hogy normális a főnököm. Mégpedig az, hogy tegnap éjjel azt álmodtam, megcsókolt. Ez lehet azért is, mert tegnap délután gondoskodott rólam. Fel kellett mennem az öltözőbe, hogy egyek egy csokoládét, mert aznap még csupán egy kakaós csigát vettem magamhoz, azt is délelőtt. Ennek köszönhetően a vércukorszintem vészesen zuhanni kezdett! Leültem, ő bejött hozzám, hogy megmondja, megérkezett a jogosultságom ahhoz, hogy belépjek a cég számítógépes rendszerébe.

-Beszélnünk kell – nézett be az ajtón.

Összeugrott a gyomrom.

-Jézusom. Valami rosszat tettem?

-Nem. Miért? Úgy hangzott? – kérdezte és leült velem szembe.

-Kb úgy hangzott, mint egy párkapcsolatban az a bizonyos: “Beszélnünk kellene”…

Ezen elnevette magát…

-Szerintem nekünk szakítanunk kellene – mondta pillanatnyi fapofával, majd újra elnevette magát. – Na most komolyan. Az első…ettél te már valamit? Mert mikor feljöttél, úgy néztél ki, mint aki rosszul van.

-Bevallom…ma még nem sok mindent ettem. Délelőtt egy csigát.

-Na várj egy kicsit. Oda adom az ebédemet. Én már bekajáltam.

Hamarosan, miközben ő megosztotta velem a jó híreket, elém tett egy tálnyi székelykáposztát. Hálás voltam érte.

Jókat szoktam beszélgetni vele. Már ismertem korábbról, így örültem, hogy vele fogok dolgozni. Talán valóban ez a nagy gondoskodás indította el bennem azt az álmot. Sok jelentőséget nem tulajdonítok neki, csak ki szerettem volna írni magamból.

Lehet, hogy a sok állást ellensúlyozandóan el kellene kezdeni konditerembe járni. Így a bal lábamon kezdődő visszér ugyan nem visszafordítható, de megállítható volna! Sok mozgás, hideg-meleg váltott zuhany, vadgesztenye krém. Vagy ismertek más gyógymódot erre a problémára? Mit lehet tenni a visszér kialakulása ellen?

Legyen nagyon szép hétvégétek!

Joyo 

 Lehet, hogy mégsem vagyok olyan kis házi tündérke, mint azt én naivan gondoltam hétfőn! Az lehet, hogy csak a kezdeti fellángolás volt. A szüleim szabadságolták magukat, én négy órában a virágüzletben helyettesítek. Itt inkább a fizikai munka a megerőltető. A cipekedés, az álladó hajolás, emelés… Mert minderre egyedül vagyok. Közben négy órában az új munkahelyemen is igyekszem helyt állni…méghozzá szó szerint! Négy órában állok. Közben természetesen jövök-megyek, segítek az embereknek, rendezem a kirakatot, a szóróanyagot, a plakátokat. De főként állok. Ez nem panasz, tudom, hogy sok embernek van olyan munkahelye, ahol áll. Nekem egyenlőre még szokatlan. Tulajdonképpen a virágüzletben is állok, bár ott folyamatosan történik olyankor valami. Máskülönben leülhetek. A Magentánál is leülhetek, de csak akkor, ha nincsen senki. Ez, pedig ritkán fordul elő.  

Mire este haza esem, már fáradt vagyok, és az elmúlt három napban alig tettem egy nyúlást is otthon a mosogatáson és a szemét lehordásán kívül. Kicsit el is szégyelltem magam. Azt gondoltam magamról, hogy érett vagyok egy önálló háztartás vezetésére. Csak azért mert egy napig képes voltam bevásárolni, takarítani, mosogatni és vacsorát is főzni? Ugyan kérem! Erre a tapasztalt háziasszonyok képesek…mégpedig úgy, hogy kirázzák a kisujjukból! De én? Én még eléggé zöldfülűnek számítok ezen a téren. Pedig azt hittem jó és mulatságos dolog lesz kettesben lenni. Hogy majd felosztjuk a munkát…de ezt nem várhatom tőle, mikor tíz órában kint robotol. Annyi a minimum, hogy étel és tiszta ruha várja otthon. És szépen vetett ágy.

Talán majd ma. Ma ugyanis a Magentában délutános vagyok, ami azt jelenti, hogy öt órakor végzek, így utána bemehetek a boltba, és megvehetem a vacsorának valót. Úgy gondoltam, hogy ma valami egyszerűbb rakott palacsintát készítek. Csak a tészta kisütése az időt igénylő feladat, de addig is kipöröghet egy adagnyi mosott ruha. És nem ártana, ha nekilátnék kipucolni a hűtőt, hogy holnap délután már csak le kelljen olvasztanom!

Na jó, ezek teljesen hétköznapi dolgok, én mégis úgy írok róluk, mintha valami óriási cselekedetet hajtanék végre! Megmondom őszintén…nekem annak számítanak! Már csak magamhoz mérten is! Számomra mindez kaland! Én mindig örülök annak, ha valamit jósikerül elintéznem, s elégedetten szemlélhetem a végeredményt; a tiszta padlót, az elrakodott edényeket, a napon száradó mosott ruhákat, és az asztalon gőzölgő vacsorát! Később, pedig a párom vidám tekintetét, ahogy mindezt maga is felfedezi!

Reménykedem benne, hogy mindez így is fog sikerülni.

Ma, pedig előrángatom a szobakerékpárt a sarokból…lefújom róla a port…és felpattanok rá egy fél órára! Mert kell a mozgás!

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo   

Sziasztok!

Ez immáron a harmadik napunk úgy, hogy csak mi vagyunk. És ahelyett, hogy kiélveznénk a magányunkat…azt a különleges és ritka dolgot, hogy csak a miénk a lakás…nem tudunk egymással mit kezdeni. Mind a ketten fáradtan érünk haza. Ő a tíz órázás miatt, én, pedig azért, mert most két munkahelyen állok helyt.

Talán arról kellene leszoknom, hogy egyek este…jobban mondva, hogy húst, vagy szénhidrátot fogyasszak, mert ebben  a melegben nem vágyom másra, mint, hogy lefeküdjek, és lehetőleg aludni. Pedig annyi minden mást csinálhatnánk…elmehetnénk fagyizni, sétálni, vagy szeretkezhetnénk is. Ez úgy tűnik a mostani viszonylatokban, hogy kivitelezhetetlen, mert reggel túl korán kel ahhoz, hogy összebújjunk, este, pedig fáradtak vagyunk. Ma kipróbálom az elméletemet, miszerint, ha csak gyümölcsöt vacsorázom, vagy nem is vacsorázom, akkor, ha nem is frissebb, de éberebb vagyok! Talán segít. Mert vágyom arra, hogy összebújjunk, és tudom, erre van, aki azt mondaná, hogy ha nagyon akarnám, össze tudnám hozni…de kérdem én, mit tegyek, akkor, ha lefekszem, leteszem a fejemet, és már semmi másra nem emlékszem, csak, hogy reggel keltegetnek? Olyan, mintha elájulnék, vagy leütnének!

Lehet, hogy a tusolóban kellene próbálkoznunk, vagy a konyhában, vagy mindjárt a bejárati ajtónál….vagy mit tudom én…tudom, hogy neki is nagyon nagy szüksége volna arra, hogy szeretkezzünk. Látom rajta. Próbálkozik. De ő sem tud azzal mit kezdeni, ha ledőlök, ő kimegy a vacsoráért a konyhába, és mire öt perc múlva visszajön…én már az igazak álmát alszom!

Talán majd ma. Ma amúgy is kimozdulunk. Lesz más programunk is. Ma lesz az a bizonyos találkozó hatszemközt. A harmadik fél javaslatára nem a műhelybe megyünk, hanem az Arabesca-ba. Szeretem azt a helyet, korábban már írtam róla egy postot. Keleties, sejtelmes, jó a zene, és kimondottan kényelmesek a babzsákfotelek. Ha minden jól megy, szerintem rendelünk egy vízipipát is. A VOLTon ugyanis elmulasztottunk. Nem is tudom miért…eléggé be voltunk táblázva.

A találkozó csupán hétkor kezdődik, így lesz ideje mind a kettőnknek, hogy rendbe szedje magát. Úgy döntöttem, hogy kicsit energetizáljam magam, a teázó-kávézó stílusához igazítom ma estére a sajátomat. Mivel a hely szelleme nagyon is közel áll hozzám, a ruhatáramban megtalálhatóak a kívánt “kellékek”. A színhely jó választás volt az Ő részéről.

Ma is délutános vagyok a Magentában. A tegnapi napom elég mozgalmas volt. Tanultam új dolgokat, voltak teljesen önálló feladataim is, a terelgetésen kívül. De sok “érdekes” emberrel is összehozott a Sors. Egyre jobban látom, hogy az emberek imádnak reklamálni, és ha éppen aznap valami pocsék dolog történt velük, de legalább is azon a héten, akkor azt reklamálás, asztalcsapkodás címén, ki is töltik az ügyfélszolgálatosokon. Tegnap egy ötvenes férfi kérte el a panaszkönyvet, mert le akarta mondani az apja vezetékes telefonját. Kidobálta a kollégám elé a személyigazolványát és lakcímkártyáját. Ehhez az ügymenethez, mivel nem az ő nevén volt a szolgáltatás, mindenképpen szükség lett volna egy meghatalmazásra, hogy az úr eljárhat az apja ügyében.

-Hullától nehéz lesz – mondta foghegyről a férfi.

-Akkor szükségünk lesz egy halotti anyakönyvre, hogy átírhassuk az ön nevére a szolgáltatást, így le tudja mondani – magyarázta kedvesen és türelmesen a kolléga.

A férfi felháborodott, hogy nem hajlandóak megoldani az ügyét, és kéri a panaszkönyvet, reklamálni akar. Hozzátette, hogy tudja, hogy nem a kolléga hozta ezt a jogszabályt, de ez nevetséges!

A kollégám az utolsó percekig együttműködő és kedves maradt. A férfi végül távozott a panaszlevélre vonatkozó formanyomtatvánnyal, de kétlem, hogy valaha is ki fogja tölteni és elpostázza.

Igen, sajnos vannak előírt jogszabályok, ami szerint elvégzünk egy folyamatot. Akárkinek csak úgy nem adhatunk ki információkat, mert az ott szerződést kötött ügyfelek, nekünk adták a bizalmukat.

Zárás előtt egy fél órával besétált hozzánk Királylány. Maci kérését teljesítve, nem kerestem vele a kapcsolatot semmilyen formában sem, így csak köszöntem, mert jól nevelt vagyok. Ültem a székben és tanulmányoztam tovább a díjcsomagokat. Láttam rajta, hogy meglepte a találkozás. De ő folytatta számlája kiegyenlítését. Én pedig nem foglalkoztam vele, mert megkértek rá. Ha ez sem elég, szerzek bírósági végzést, hogy három méternél közelebb nem közelíthet meg, és akkor már “teljes biztonságban” lesz tőlem. Nem mintha valaha is bántalmaztam volna…a nevelőtisztem szerint nem vetne túl jó fényt a feltételesemre! 🙂 Hallgatok rá.

Bármi is volt, a füleimet nem tudtam becsukni. Tudom, hogy senki sem tehet róla, ilyen hatással vagyunk egymásra, de nehezen toleráltam a stílusát. Próbáltam más szemszögből megközelíteni. Megfigyelések alapján egy érzelmileg-lelkileg nagyon mélyen sérült lány (amit a múltjára való tekintette megértek), akinek szeretet és figyelemhiánya van, s amit úgy érez, a férfiaktól kaphat meg. Igen,igen, én mindent megértek, ha tévedtem el is ismerem. Csak, mikor fáradt vagyok, nehezebben tolerálok bármit is. Élvezze a figyelmet, amit kap, töltekezzen belőle, élvezze, hogy van most egy olyan férfi az életében, aki szereti és mindent megad neki (és lehetőleg értékelje is Őt!).

Egyszerűen csak arra kérem az égieket, hogy segítsenek elkerülni vele a találkozásokat. Akkor minden békés és jó lesz. Akkor nincs sikítófrász, nincs csípős humor, és emiatt nincs számonkérés.

Legyen nagyon szép napotok! 🙂             

 Ma reggel újra elővettem a mérőszalagot. Kíváncsi voltam, hogy hová fejlődtem az elmúlt három hét alatt. Elvégre edzettem; hiszen cipekedtem, takarítottam, ugráltam négy napig a VOLT fesztiválon, s mivel új a munkahelyem, és szeretném, ha elégedettek volnának velem, nem sűrűn lógok fel az irodába enni. Így nem volna csoda, ha mondjuk még másfél-két kiló leolvadna rólam. Ráadásul emiatt a meleg miatt sincs túl sok kedvem az ételhez! Legfeljebb lédús gyümölcsökhöz és sok-sok-sok-sok folyadékhoz!

Korábban írtam már arról, hogy jobban be kellene osztanom az időmet nap, mint nap, és reménykedem benne, hogy ha munkába állok, akkor mindez sikerül is. Nos…úgy tűnik, hogy igen. Mert mióta van munkahelyem, több a szabadidőm. Tudom, hogy ez így ostobán hangzik, pedig így van. Jobban be tudom osztani az időmet. Reggel már korán felkelek, öt órakor, a párommal együtt. Ráébredtem…minek annyit lustálkodni? Arra ott van a vasárnap. Így hát miután kiengedem a páromat, nem alszom vissza még egy fél órára sem.

Azt hiszem akkor van szerencsém, mikor délutános vagyok. Öt órakor végzek a munkával, és onnantól kezdve enyém a nap. Erre tegnap ébredtem rá. Rengeteg időm volt még vásásrolni, takarítani, főzni. Magamra is jutott idő. Talán ma újra kezdem a Lag Magic-et, de szigorúan anyámék légkondicionált hálószobájában, különben leájulok a gépről 🙂 kívánom a mozgást. Jólesik!

A reggeli mérések eredménye a következő….és nagyon jó volt visszaolvasni január óta…

Súly: 66.4 kg

Derék: 69 cm

Csípő: 92 cm

Fenék: 97 cm

Combok: b-58 j-59 cm

Mell: 90 cm

Tetszik az eredmény. Ezt azt jelzi számomra, hogy tartom a versenysúlyom. Már csak a kontúrokat kell alakítanom, feszesítenem.  Erre jó a labda és a lábgép :-)És a napi sok-sok séta. Nyugodtabb is vagyok az óta, hogy dolgozom. Lehet, hogy még nem éreztem át igazán a munkát, de az is lehet, hogy nem egy olyan idegtépő hely. Majd kiderül. Azzal ijesztgettek, hogy náluk az igazi dili Karácsonykor kezdődik, amikor mindenki telefont és kedvezményeket szeretne ajándékba adni! 

Erre legyintettem (bár lehet, hogy nem kellett volna), hogy nem idegen tőlem az őrültek háza. Nálunk, a virágüzletben Mindenszentekkor van hasonló helyzet! (Amire ki is kell vennem a kéthetes szabadságomat, hogy tudjak segíteni a szüleimnek…ismét én leszek az árufelelős, a fuvaros, és az összeíró!)

Legyen nagyon szép napotok!

Hamarosan indulok dolgozni. Uh….még mindig furcsa ezt leírni vagy kimondani!

 Szép jó reggelt kívánok minden erre tévedőnek! 🙂

Az elkövetkező egy hétben ismét kipróbálhatjuk, hogy milyen volna együtt élni…kettesben. Szüleim jól megérdemelt szabadságukat  töltik Lillafüreden, mi pedig a munka miatt nem tudtunk velük menni. De sebaj…gazdagabbak leszünk néhány élménnyel és pénzzel is 🙂

A tegnapi napon bevetettem magam, mint háztündér. Nem tudom mi ütött belém…egyszerűen csak jött. Munka után bementem az inter-zöld-pirosba, hogy bevásároljak. Fogalmam sem volt, hogy mit főzzek, csak lézengtem a sorok között, tervezgettem, számolgattam…egy dologban biztos voltam….szúnyog riasztót KELL vennem…mert vagy becsukom éjjelre az ablakot és nem tudunk aludni a melegtől, vagy kinyitom az ablakot, és nem tudunk aludni a szúnyogoktól. Ez a huszonkettes csapdája. Így hát addig kajtattam a háztartási cikkek között, amíg meg nem pillantottam a sorakozó dobozokat. Kiválasztottam egyet, és mentem tovább, hogy kigondoljam, mivel is etessem meg az uramat, ha este megérkezik a munkából. 

Végül durum tészta, pulykamell, sajt és fűszerek mellett döntöttem.

Odakint tikkasztóan meleg volt…én pedig csak csendesen szenvedtem , mert reggel elrontottam az öltözködést! Laza ruhák helyett farmert vettem fel hosszú ujjú pólóval és sport cipővel. Reggel még eléggé hűvös volt, és lógott az eső lába…megijedtem…aztán megbántam.

Otthon, miután végre nekivetkőztem…rendet tettem a szobámban, elpakoltam a VOLT fesztiválkor kiszórt ruhákat a fotelból (hegyben állt, mert sokat keresgéltem!) felporszívóztam, elmosogattam, felsepertem, kimostam párom ruháit, hogy legyen nálam tiszta váltása, majd, mielőtt nekiláttam volna a főzőcskének…gyorsan lezuhanyoztam. Lehetőleg hideg vízzel!

Mikor Zsolti megérkezett, azonnal a zuhanyzóba küldtem, hogy ő is felfrissüljön, én, pedig már vígan kockáztam a pulykamellet. Rotyogott a durum tészta, párolódott a vajban a hús. Megszórtam Himalája sóval, fekete borssal és fokhagymás fűszersóval. Később pároltam mellé zöldséget, majd a húst elkevertem vele. Izgultam, hogy milyen lesz, ez volt az első olyan étel, amit spontán, vásárlás közben találtam ki. Kíváncsi voltam az eredményre. S mint kiderült…kimondottan jó lett. Párom kétszer is vett belőle, én pedig egy tányér elfogyasztása után is elpilledtem. 

Elégedett voltam a tegnapi nappal. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém, hogy előbújt belőlem a házi tündér. Lehet, hogy, ha különköltöznénk, továbbra is ilyen volnék? Lehet, hogy igényem van a rendre és annak fenntartására? Arra, hogy serénykedjek a konyhában? 

Különös….ilyen volnék? Vagy is…ez is egy része a személyiségemnek? Korábban nem volt ilyen…bár anno is főztem, takarítottam, de nem volt az igazi. Kényszernek tűnt. Zsoltival valahogy magától értetődő, hogy étellel, tiszta ruhával, rendes környezetben várom, szépen megmosakodva. Értékeli mindazt, amit teszek, és nem magától értetődőnek veszi, mint régebben más. Hiába gondolja bárki is, hogy egy nő részéről természetes, hogy házi tündér üzemmódba kapcsol… azért vannak olyan típusú nők, akiknek nem az. Akiknek nagy dolog, ha önként és dalolva végzik el a házimunkát és főznek a negyven fokos konyhában, hogy megörvendeztessék a párjukat. Én is ide tartozom. Örülök neki, ha észreveszik mit csináltam, és értékelik, megdicsérik. Ez a régiből hiányzott. Sőt, ott még be is szólogattak, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy a másik fél megszokta. De, mikor tegnap este Zsolti megérkezett, lefürdött, és beült hozzám a konyhára, mosolyogva nézte, ahogy ruhátlanul sürgölődöm a vacsora körül, és lelkendezett, mert takarítottam. Ez szinte szárnyakat adott. Újult erővel fordultam vissza a gázhoz és fejeztem be az ételt.

Azt hiszem működni fog a dolog. Zsoltinak nincsenek nagy elvárásai egy nő háziasságával kapcsolatban, én pedig jobban teljesítem a háziasszonyi feladatokat, ha nincs rajtam nyomás!

Feltettem a VOLT fesztiválos képeket is. Ha kíváncsi vagy más szemszögből is a fesztiválra, mint a hivatalos oldal 🙂 Idén nem tudtunk annyit fényképezni, mint az ezelőtti években. De így is éppen eleget, ahhoz, hogy mindig fel tudjam idézni a történteket 🙂

http://picasaweb.google.hu/j.k.fulop/2010VoltFesztival#

Legyen nagyon szép napotok! 🙂

Joyo

 Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! 🙂

Lezajlott a 18. VOLT fesztivál, és igen…túléltük! Még úgy is, hogy mindenki dolgozott mellette. Igen, igen…én is! Azt mondhatom, hogy tetszik a munka, amit rám osztottak. Kedvesek a munkatársak, egész jó a környezet. És a második napon már jó volt a cipő választásom is!

Június 30-án, az első napon még nem tomboltunk annyira. Eddát és Omegát néztük meg. Eddán még kicsit visszafogottabb voltam, hiszen a párom akkor még nem volt mellettem. Hat órakor ért be Sopronba a személyvonat, amivel érkezett, és még haza kellett mennie tisztálkodni és átöltözni. Jobbnak láttam, ha érte megyek, különben, úgy éreztem, hogy még este kilenckor is őt vártam volna. Így hát vissza autókáztam érte a lakótelepre.Mikor ott volt, ugyan úgy megszakadva, mint a paraszt gatya, a napi tíz órás munkától, de próbált lelazulni. Ez Omegán sikerült is.  Az első nap korán haza mentünk, hiszen másnap volt az első munkanapom a Magentánál, nem akartam szakadtan, karikás szemekkel megjelenni, és úgy kóvályogni az üzletben, akár egy kemotoxos légy!   

A második napon, Július 1-én még mindig nem találtam olyan programot, amin őszintén tombolhattam volna. Ugyan akkor a bazár soron bámészkodva kinéztem magamnak egy fekete alapon arany és kék mintás török bugyogót, amilyet mindig is szerettem volna, s amivel a párom egyszer csak meglepett! Csütörtökön tovább maradtunk volna párommal, én pénteken délutánra voltam beosztva, de a szüleim nagyon meg voltak szakadva. Így éjfélkor ismét elindultunk haza. 

Pénteken, Július 2-án már napközben felvettem az új nadrágomat egy csinos fekete csipke felsővel. Homlokomra sárgás bindit ragasztottam. Tetszettem magamnak. őszintén tetszettem magamnak. Aznap, amilyen jól indultak a dolgok, az inga-effektusnak köszönhetően, ugyan olyan mértékben zúdul rám némi rossz, csak, hogy kiegyenlítődjenek az energiák. Az egyik egy levél volt, amit már elkezdtünk letisztázni párommal, és a másik érintett személlyel, de amíg nem tisztázódnak a dolgok, addig felesleges többet beszélni róla. Zsolti és én szeretnénk, ha rendeződnének a dolgok, mert most nagyon kuszák. Jobb tisztán látni a helyzetet. Mind a hárman intelligensek vagyunk, szerintem pozitív lesz az eredmény…na jó…remélem. A másik, amitől kicsit… na jó, eléggé megingott a lelki egyensúlyom, az az volt, mikor munka közben megpillantottam Gé-t és Jé-t. Összekapaszkodva az utcában. Tulajdonképpen öröm és fájdalom kavargott bennem, ugyan azért a dologért. Hiszen olyan ritkán láttam őket kézen fogva, hát még összeölelkezve! 

Mire feljutottunk a kempingbe, már egész jól voltam. Tulajdonképpen az utolsó két napot vártam. A pénteket Ákos miatt, amire édesanyámmal hatalmasat tomboltunk. Ákos egyik régi számára teli torokból üvöltöttem, s éreztem, hogy mindent, amit aznap Gé kiváltott belőlem, ki tudtam magamból kiabálni, üvölteni, énekelni, s éreztem, hogy nagyon-nagyon-nagyon mélyről jött! Életem legjobb Ákos koncertje volt az idei!

Elérkezett a szombat, Július 3-a, az utolsó nap. Nagyon vártam már, hiszen aznap volt Kispál és a Borz búcsú koncertje! Volt elképzelésem, hogy mit vegyek fel, de az utolsó pillanatban nem éreztem jól magam a bőrömben! Mikor ezt apám érzékelői felfogták…

-Ajaj, veszélyforrás…nem tetszik magának. Én mentem, beindítom a kocsit!

-Várj, segítek – mondtam párom, és a mind a ketten elhúzták a csíkot.

Tulajdonképpen már akkor nevetem rajta. Édesanyám a kezembe nyomott egy narancssárga kendőt, az addig rajtam lévő piros helyet. Amint elkezdtem magamra tekerni…azonnal jobban lettem. Tetszett a szín, csak úgy vibrált! Élettel teli voltam, és gyönyörűnek éreztem magam, mikor a sminkelés után leengedtem begöndörödött hajamat, és belenéztem a tükörbe.

A poncichter negyedben borozgattunk. Aznap inni szerettem volna egy kicsit, hogy jobban ráhangolódjak a Kispál koncertre, így párom vállalta aznap éjjelre a vezetést. Hálás voltam érte, miközben a fröccsömet iszogattam és beszélgettünk a családommal. Ekkor anyám, először a kőből épült vécé felé, majd rám nézett.

-Ez a lány nem Jé volt?

-Milyen lány? – értetlenkedtem.

-Aki itt az előbb elsétált.

-Fogalmam sincs. Hogy nézett ki? – kérdeztem.

Anyám jellemezte őt. Majd hozzá tette…

-Szegény úgy nézett ki, akár egy harmincas nő, és olyan fájdalmas arcot vágott, mintha az egész világ fájdalma a vállán volna.

Vállat vontam. Az elmondottak alapján valóban őt írta le, de én észre sem vettem. Jobb is volt. Éreztem, hogy a Kispál koncertre feljönnek, de nem láttam őket. Még mindig amondó vagyok, jobb, hogy nem láttam senkit sem a csapatból, hiszen akkor begörcsöltem volna, így azonban teljesen önmagam lehettem. És azt mondom…ha már azt látták, hogy boldog vagyok és életvidám, akkor már elégedett vagyok. (Az elmondottak alapján Jé nem volt az!)

Miután a Soulfly véglegesen letette a hangszereit, Zsoltival oda soroltunk a korláthoz a legelső sorba. Mindenképpen ott akartam lenni és tombolni. Sajnáltam, hogy Lili nincs velem, de megígértem neki, hogy helyette is kiabálni, énekelni, tapsolni és ugrálni fogok. Mindezt sikerült is összehoznom.

Jó volt! NAGYON JÓ VOLT! Nem bántam meg, hogy ott voltam.

Az egész VOLT fesztivál jó volt. Bár Lili nagyon hiányzott, de tudom, hogy a munka az munka. Végre mind a ketten el tudtunk helyezkedni. És nekem is csak azért sikerült VOLToznom, mert soproni vagyok. Talán majd jövőre. Igen Lili, jövőre tombolunk Tankon, Kiscsillagon, Pálutcán, Ricsén…és még sok jó koncerten!

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

 Szép jó reggelt kívánok! 🙂

A mai napon, 8 órától dolgozó nővé válok. Elkezdem az önálló életem. Izgulok. Szerintem mindenki izgult, mikor megkezdte élete legelső munkanapját.

Tegnap fél egykor értünk haza a VOLT fesztiválról. Fáradt vagyok, de a tejes kávé és a hűvös zuhany megteszi a hatását.

A tegnpi napot nem akartam kihagyni az OMEGA koncertet. Bár Tankcsapdáról már el kellett jönnünk. Páromnak és nekem. Ő is háromnegyed ötkor kel már napok óta, tíz órán keresztül kemény fizikai munkát végez, szegény nagyon meg van szakadva. És mégis bevállalta a voltozást. Nem tudom eldönteni, hogy bátor, vagy őrült.

Majd kiderül a negyedik napra. Bár, arra már mindenki meg van szakadva! 🙂

Ha majd nem sietek annyira, akkor írok kicsit részletesebben a fesztiválról, mert azért ennél többre is képes vagyok. Ráadásul a tegnapi napon két fejezet a megszületett a regényhez! Olyan részeknél tartok, melyeket furcsa átélni. Omegán összefutottam Balázzsal is. Ez még érdekesebb volt a számomra, azok után, hogy újra átéltem azokat az öt évvel ezelőtti eseményeket. De örültem a találkozásnak, jó érzés volt látni a karikagyűrűt az ujján, ahogy ott állt mellette a vörös hajú kis felesége…jó volt látni, hogy révbe ért és boldog. Ő is megérdemli. Megjárta előtte már a maga poklát. Az érzelmi biztonság, pedig mindenki életében nagyon fontos…főleg, ha a múltjában hiányzott! 

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo