(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Különös. Ez az utolsó napom a munkahelyemen. Furcsa bemenni, furcsa ott lenni, majd négy óra múltán távozni, leadni mindent és kilépni a kapun, mintha mi sem történt volna. Egyszer ideges vagyok miatta, máskor jobb a hangulatom, elszomorodom…mintha kilépnék a nagy semmibe.

Igyekszem észben tartani, hogy ezek után jobb lesz. Hogy lesz lehetőségem nyolc órás munkát találni. Hogy talán többre vihetem.

Valahogy mégis rossz érzés, hogy nincs szükség rám. Másfelől valahol igényelni fogják a munkámat és majd értékelik is, hogy odateszem magam.

Hullámzó a hanglatom. Hol teli vagyok reményekkel, tervekkel, álmokkal. Máskor elfog a rémület, hogy mind a ketten munka nélküliek leszünk, és merre, miként tovább. Mi lesz? Hogy lesz, Miként lesz?

Ma reggel még arról is beszéltünk, hogy elhagyjuk az országot és szerencsét próbálunk külföldön. Valahol. Talán Angliában. Vannak ismerősök ott. Azt nem állítom, hogy könnyebb. De egy próbát megér.

A mai napot még végigcsinálom. Este Lord koncert Hangárban. Elképzelhető, hogy Ő is ott lesz. Nehezen viselem a társaságát. Ez az én bajom. Majd alakul. Mint minden.

Remélem ti jól vagytok. Jól esne néhány biztató szó, de senkitől sem kérhetem vagy várhatom el. Mindenki a saját mókuskerekében teker. Holnapra nyilván jobban leszek. Már nem megyek dolgozni. Majd jövőre. Addig keresek és jelentkezem.  

Az első komoly sütésem az elhatározásom óta, miszerint édességekkel és főételekkel kezdek kísérletezgetni, December 26án történt meg, az eredmény pedig egy túrós sajttorta lett, ami zajos sikert aratott… csörgő evőeszközök, nyammogás, hümmögés, repetázás… bár az elkészítés nem ment olyan simán, mint vártam…

Az egész ott kezdődött, hogy karácsony előtt két héttel elgondolkodtam, milyen tortát süssek az édesapám születésnapjára (December 24). Semmi megszokottat, semmi hagyományosat! Ekkor kezdtem bújni az internetet. És a No salty-n rátaláltam arra a bizonyos New York chees cake receptre, ami felkeltette az érdeklődésem. Később találtam még néhány alternatívát, s végül a túrós sajttortánál állapodtam meg. Mikor megosztottam nagymamámmal, hogy mit tervezek sütni, hevesen ellenkezett. Miszerint az nem oda való! (Hozzá teszem, még soha nem evett de még csak nem is látott sajt tortát!)

A következő bökkenő… vagy sokkal inkább kaland, az a hatalmas kérdőjel volt, hogy egyáltalán időben megérkezik-e az új sütőnk, és be is tudják-e üzemelni az ünnepekig. Szerencsére ez a probléma megoldódott, de édesanyám leintett, hogy ne süssem meg az édességet, mert még nem tudjuk kezelni a villanytűzhelyet. Így csúszott a sütés. Helyette rendeltünk egy Feketeerdő tortát a helyi cukrászdából.

December 26án, mire a család hozzánk volt hivatalos az ünnepi zaba-maratonon, már elég elszántságot éreztem magamban ahhoz, hogy megsüssem azt a bizonyos túrós sajttortát! Nem engedtem beleszólást! Eldöntöttem! Bevásároltam! Időben felkeltem! Páromat kuktasorba állítottam! Megsütöttem! Bár nem könnyen! ^^

Kétszer kértem telefonos segítséget egy barátunktól, akinek ugyan olyan sütője van, mint nekünk.

-Mi a kis láng a villanysütőn? Mi a közepes láng? Melyik programmal érdemes megsütni egy tortát? Nem fog odaégni? Összeesni? Nem marad szappanos?

Tele voltam kérdésekkel, szegény E alig győzött válaszolni.

Párom sem mozgott olyan otthonosan a konyhában…maga elé húzta a receptet, s amíg én a torta alappal szórakoztam, addig ő megpróbálta összeállítani a krémet.

-Szerelmem… mi az a tk? És mi az az ek? Itt azt írja, hogy egy tejföl. De mekkora az a tejföl?

Mentségére szóljon, hogy nagyon ritkán téved be a konyhába… ^^ A lényeg, hogy elkészült a masszával, nekem pedig megsült a torta alap. Összeöntöttem a kettő, elegyengettem, majd visszadugtam a sütőbe.

50 perc alatt szépen megsült, a teteje kicsit kérgesedet és pirult. Az illata fenséges volt, ahogy betöltötte a lakást!

Mikor kivettem a sütőből, szépen feljött a forma pereméig, de ahogy kezdett kihűlni, úgy esett össze, és egy kicsit megrepedt a teteje. Én pedig kezdtem bepánikolni.

-Jézusom! Tönkremegy! – úgy toporogtam a hűlőfélben lévő torta körül, akár egy idegbeteg kotlóstyúk.  Egészen addig, amíg a három jelenlévő személy (apám,anyám, párom) meg nem nyugtatott, hogy mindez “normális” a hőmérséklet változás folyamán…

Estére, mire megékezett a család, a desszert átköltözött az erkélyről az új tágas hűtőbe.

Nagy örömmel töltött el, hogy mindenkinek ízlett a torta. Nagybátyám háromszor kért belőle. S még a nagymamám is megdicsérte, idézem: ” Kicsinyem, van tehetséged a sütéshez!“, ez bizony komoly elismerés volt tőle, mint olyan embertől, akinek a szülei cukrászdát vezettek!

Remek érzés volt látni a döbbenetet a legtöbbjük arcán… nem nézték ki belőlem, hogy erre képes vagyok. ^^ Bevallom, én sem magamból. De valahol tovább öröklődik a tehetség. Apám nagyon jól süt és főz, én pedig az édességek terén brillírozom.

Még a tálalás is tetszett nekik.

Édesapám annyit mondott:

–Ez isteni! Csinálj többször ilyet!

Nála ez számít komoly dicséretnek!

Most fog elfogyni az utolsó szelet! ^^

Két kép az alkotásról…

És a recept, ha valaki kedvet kapott ^^

hozzávalók 8 főre 

tésztához:

• 15 dkg teljes kiőrlésű keksz
• 5 dkg vaj

krémhez:

• 25 dkg túró
• 40 dkg mascarpone
• 1 tejföl
• 15 dkg cukor
• 1 vaníliás cukor
• 3 tojás
• 2 ek liszt

elkészítés 

1. A kekszet összemorzsoljuk, jól összegyúrjuk a vajjal és a kilisztezett-kivajazott tortaforma aljába nyomkodjuk.
2. 10 percig alacsony lángon sütjük.
3. A krémhez a túrót jól eldolgozzuk a mascarponéval, egyesével hozzáadjuk a tojásokat, majd a többi hozzávalót.
4. Az alapra öntjük és további 50 percen keresztül közepes lángon sütjük, míg aranybarna nem lesz.
5. Tálalás előtt hűtőben lehűtjük.

 Nagyon szép két ünnep közötti napot kívánok mindenkinek! ^^

Érdekes ez az
időszak… van aki dolgozik, és van aki pihenő napokat rendel el magának
Karácsony és Szilveszter között. És van, aki csak félnapokat dolgozik,
mert megteheti… ez is egy ritka pozitívum, ha az ember vállalkozó,
vagy pedig csak részmunkaidőbe dolgozik.

A munkám végeztéig délutános vagyok, így reggel pihenhetek, rákészülhetek az előttem álló új napra. ^^

Kinek, hogy
teltek az ünnepek? Nálunk, hogy is mondjam… érdekes volt. Gyorsan
telt, kapkodva, kicsit szétesetten…. biztosan másnál is előfordul, de
nekem szinte végig, a három napban gyomorgörcsöm volt. Összezördülések,
morgások, és nem csak a fárasztó év miatt. Túl sok minden történt az
elmúlt két hónapban, ami Decemberre kicsúcsosodott. Sajnos. Én már csak
abban bízom, hogy a 2011es év sokkal, de sokkal jobb lesz.

Ha jobban belegondolok, tele lesz kalandokkal, felfedezésre váró dolgokkal, és sok-sok szórakozással, hiszen egész évben koncertek és fesztiválok várnak!

-Új munkát keresek (már az is egy kaland!)

-Folytatódik az életmódváltás, ezúttal nagyobb lendülettel és több szálon…

Ad1;
Méregtelenítés/salaktalanítás (már el is kezdtem, elkészítettem az idei
első citromos ásványvizet, ami nem csak az immunrendszert erősíti, de
kihajtja a szervezetből a felesleges testvizet.)

Ad2; Nagyobb rendszeretetre nevelem magam!

Ad3; 2011ben
több süteménnyel és több levessel/főétellel kísérletezem (erről
szeretnék többet írni… amolyan csetlések-botlások, sikerek, ballépések
a konyhában ^^ )

Ad4; Komoly
elhatározásra jutottam. Miszerint a fogaim védelme érdekében, és azért,
hogy leszámoljak a fenekemen és a combomon makacskodó narancsbőrrel, a
tejcsokit leváltom sötét csokira, az adagokat pedig csökkentem!

Ad5; Az
elmaradhatatlan “több mozgás az idén” fogadalom. Ez szinte
elkerülhetetlen, mert apám, mint minden Januárban, most is fogyókúrázni
fog, esténként pedig edzeni. Így előkerül a szobakerékpár, én pedig
lefújom a port a jóga és hastánc DVD-ről. Amint beköszönt a jó idő,
mindenki kerékpárra pattan és túrázgatunk. Én, pedig igyekszem
kerékpárral munkába járni. Olcsóbb, mintha mindennap megvenném a
buszjegyet, környezetkímélő, és még fitten is tart ^^

A többi pedig
majd útközben alakul. Minden esetre tele vagyok energiával, életkedvvel,
tervekkel… egy embernek mindig kell, hogy legyenek céljai, álmai,
amiket szeretne elérni. Ez hajt bennünket előre.   

Ma reggel
lemértem magam, hogy tudjam honnan indulok, és tisztában legyek vele,
hogy az előző maratoni ünnepi étkezéshez képest mennyire vittem
túlzásba. Ahhoz képest, hogy minden alkalommal rendesen bekajáltam és az
édességgel sem fukarkodtam, három kilóval kevesebb vagyok, mint tavaly
ilyenkor! ^^

Az eredmény a következő, és ezt veszem kiindulási alapnak a terveimhez…  

Súly: 67 kg

Derék: 71 cm

Csípő: 95 cm

Fenék: 100 cm

Combok: b-59 cm j-59,5 cm

Mell: 91 cm

Testzsír: 22.8 %

Testvíz: 53 %

BMI: 20.8

A legfontosabb
célom az, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Nem a fogyás a célom,
inkább az, hogy rugalmasabb, feszesebb legyen a testem. Ez inkább a
centiken fog látszódni és a teljesítő képességemen. ^^

A többi pedig majd alakul.

Nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

Joyo ^^

Nagyon szép estét  kívánok mindenkinek!

Remélem jól telnek az ünnepek. Én most is rokonlátogatásból értem
haza. S jelen pillanatban annyira teleettem magam, hogy legszívesebben
hanyatt dőlnék az ágyon és csak bámulnám a mennyezetet. De egyenlőre jól érzem magam a kényelmes forgós karosszékemben. 

Azt hiszem valóban igaz az a “népi megfigyelés“, hogy a karácsonyi rokonlátogatás nem áll másból, mint, hogy “halálra esszük” magunkat.
Jelenleg is plusz két kilóval többet mutat a mérleg. Akkor vajon mi lesz
a holnapi nap után, amikor hozzánk jön a rokonság, és a hétfői nappal,
mikor a barátokat várjuk vendégségbe? No és persze ott van még a
Szilveszter, amikor az ember kényszerevővé válik. Mert annyira nehéz
ellenállni a sok hívogató, ínycsiklandó ételnek, ami az asztalról
mosolyog ránk! Egy kis leves, egy kis töltelék, egy kis sült hús, egy
kis rántott, némi kompót, dinsztelt káposzta… áh, még bele kóstolok az
anyós halászléébe, egy kicsit a nagybátyám vaddisznó pörköltjéből is
eszem nokedlivel… hümmm… na és a borban ázott aszalt szilvával és
gesztenyepürével töltött pulykamell?  Na és persze még nem is beszéltünk
a mellé kínált süteményekről…

Ugye, hogy ugye? Nagyon nehéz nemet mondani. Ma délután én is
befaltam a felkínált mézeskalács háromnegyedét! Csoda, hogy a mérleg
szemközt nevet? Szerintem sem! Viszont, ahogy közeledik az új év
kezdete, bennem is gyűlik a tettvágy, az elhatározások, a tervek….
csak a szokásos. Mint minden évben, mindenkinek; több mozgás;
változatosabb, egészségesebb étrend; nagyobb rendszeretet… ám jövőre
már komolyabb dolgokat is a fejembe vettem, amiket elszántan, szeretnék
is véghez vinni. Ilyen például, hogy külön költözünk. Igen, tudom, hogy
kockázatos, és addig jó, amíg otthon lakik az ember. De be kell látnom,
hogy egyre nehezebb együtt lakni a szüleimmel. Legalábbis nagyon sokszor
vannak köztünk súrlódások apróbb dolgok miatt. És talán 24 évesen már
illik elvágni a köldökzsinórt, ha van rá lehetőség.

A lehetőség pedig vagy jön, vagy nem. Mi nyitva tartjuk a szemünket,
és teszünk is érte, hogy elérjük a céljainkat. Páromnak tavasztól
beindul a munka odaát, én pedig itthon helyezkedem el. Ketten együtt
talán össze tudjuk hozni a közös otthont.

A két ünnep között elmegyek vele festeni egy felújítandó lakásba.
Abból is lesz plusz pénzem, ami a két munka közötti időszakban nagyon is
jól fog jönni.^^ Félreteszem a jövőévi nyaraláskeretbe… vagy wellness
hétvégére… vagy, ha megszorulnék 🙂

Jövő évre a fejembe vettem, hogy kísérletezgetni kezdek a főzés
terén. Annyi jó receptet találtam már az interneten, hogy kedvet kaptam a
sütéshez-főzéshez. Karácsonyra főként sütőformákat kaptam; tortaformát
(kicsit és nagyot is!) püspök kenyér sütőt, muffin sütőt (az előzőt
Budapesten felejtettem Sólyom sütőjében!), pizzasütő szettet…
szakácskönyveket ^^ Szeretnék jó háziasszonnyá válni.

E mellé már szinte kézenfekvő, hogy többet kell mozognom, hacsak nem
áll szándékomban szép terebélyesnek is lenni 2011-ben! ^^ Édesapám már
így is előre beharangozta, januártól mozog az egész család. Ő legalábbis
biztosan fogyókúrázni fog. Elő a szobakerékpárral, a Leg Magic-kel és a
Fitt labdával, s fújjuk le a port a Jóga és Hastánc aerobik DVD-ről! És
egy-kettő… mozgásra fel! Lehet, hogy jó magam meg sem várom a januárt
^^ Amint lemegy a karácsony, már elkezdem hozzászoktatni magam a
mozgáshoz 🙂  

 Boldog Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!

És nagyon jóhangulatú készülődést az estéhez!

Joyo ^^

 Most már biztossá vált… januártól elküldenek. A főnököm már tett
lépéseket afelé, hogy el tudjak helyezkedni máshol. A mai napon kapunk
választ az telefonos részlegtől, hogy van-e felvétel. Bár…ha nem is
most, később biztosan lesz. Az a hír járja, hogy onnan mindig
rostálódnak ki emberek, mert nem mindegy, hogy miként bánsz az ügyféllel
az éteren keresztül. Én is nyitva tartom a szemem, és már szóltam
néhány ismerősömnek is, hogy segítsenek. Azt hiszem ez már csak így
működik a mai világban… 🙁

Tegnap nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy sem. Nem is annyira a
munkát sajnálom, mert röhejes volt a fizetésem, annyira volt elég, hogy
magamat ellássam belőle, és a szüleim válláról ezzel levegyek némi
terhet. De félrerakni belőle, vagy komoly terveket szőni nem lehetett.
Sokkal inkább a csapatot sajnálom. Fél év alatt már elkezdtem kötődni
hozzájuk. Mikor megtudtam a jövőmet, átmentem a szervizbe a fiúkhoz,
hogy kicsit megnyugodjak. Miután elmondtam Vének, hogy mi a helyzet, ő
magához ölelt. Én pedig igyekeztem leküzdeni a zokogásom. Fáj, hogy nem
találkozom velük napi szinten. Hogy nem viccelődünk, nem beszélgetünk,
nem mosolygunk össze cinkosan egy-egy csíny után. Ő a hátamat simogatta,
hogy megnyugtasson.

A vérnyomásom egész délután az egekben járt, folyamatosan remegett
kezem-lában, szédültem és vörös volt az arcom. A segítőtársam faggatott
párszor, hogy mi a gond, de nem árultam el. Nem vágyom rá, hogy bárki is
sajnálkozzon. Nem a munka elvesztését sajnálom, bár a pénz mindenkinek
jól jön.

Ugyan aznap megérkezett végre az új konyhabútor. Mire hazaértem, már összeszerelték,
a szüleim pedig nagyjából be is rendezkedtek. Ma kötik be a sütőt, a
vizet és az elszívót. elvileg már lehet sütni a konyhában. Mindez remek,
csak időhiányában emiatt is kiborultam. Bár úgy néz ki, hogy holnap
délelőtt meg tudom sütni édesapám tortáját. 25-én pedig a családnak ütök
össze valami finomat. Akkor lesz bőven időm.

Olyan ez az egész, mintha a sok jó után, most valami pech hullám
érkezne (bár felfogás kérdése!), és sorra borulnának az események, akár a
megpöccintett dominó.

A munka, a sütemények, elég esetlen vagyok… ráadásul a torta
tetején a hab… reggel kipakolás közben megjelent Gé. Amilyen pocsék
hangulatban vagyok… kiborított. A szemközti parkolóban leállította az
autóját (erős késztetést éreztem, hogy hozzávágjak egy karácsonyfa
talpat, vagy legalább egy hógolyót), majd a túloldalon elindulva, hogy
véletlenül se találkozzunk, elment a templomig, majd átsétált erre az
oldalra. Visszafelé jövet, már engem figyelt, mikor kint segítettem egy
vásárlónak. Ha jó passzban vagyok, még integetek is neki és boldog
karácsonyt kívánok, de abban a helyzetben csupán ugráló gyomromon,
remegő térdemen próbáltam uralkodni! Ahogy figyeltem gyalogosan távolodó
alakját, rá kellett ébrednem, hogy nagyon le van fogyva. Az okán nem
gondolkodtam. Nem is kell. nem az én dolgom. 

Ez van. Azt hiszem ez még hosszú menet lesz.

Közeleg a karácsony, én pedig igyekszem ráhangolódni. Talán majd
sikerül. Hullámzóan érkezik az ünnepi hangulat. Igazából el sem hiszem,
hogy már csak kettőt kell aludni. nagymamámnak még csupán ma veszem meg
az ajándékokat, holnap pedig becsomagolom. 

Hamar el fog érkezni Szenteste. Talán túl hamar is. Aztán 24-25-26… és huss… már el is múlt Karácsony!

 Némi
árnyék vetül a karácsonyi készülődésre. Semmi érzelmi, semmi családi!
Egyszerűen annyi, hogy a mai napon tisztázódik a helyzetem a
munkahelyemen…maradok, avagy sem. Főnököm szerint ne ringassam magam
rózsaszín ábrándokban, 13 embert nem bír el a költségvetés… csak
nagyon indokolt esetben. De sajnos nincs annyi értékesítés, ami minderre
okot adna.

Szóval úgy néz
ki, hogy Januártól elküldenek. Főnököm azt ígérte, hogy segít
elhelyezkedni máshol. Felmerült már néhány alternatíva. Mára azt ígérte,
hogy ráérdeklődik hová tudna besegíteni.

Tegnap este megírtam az új állás megrendelő lapját, megszabva azt is, hogy mi legyen a teljesítés időpontja.

Tisztában vagyok
vele, hogy ez nem teljesen így működik, ritka mikor napra pontosan
teljesítik a kiszállítást az égi csomagküldők, de egy próbát megért.
Sokkal jobban múlik azon, hogy mikor kerülök szinkronba az adott
munkalehetőséggel.

Próbálom
teljesen pozitívan felfogni a helyzetet, hiszen jön egy új év, új
lehetőségekkel, esélyekkel arra nézve, hogy nyolcórás munkát találjak.
Hiszen lássuk be, kicsi volt az esély arra, hogy egyhamar feljebb jussak
a négyórás munkakörből. Talán tudok cégen belül maradni, de ez majd
kiderül.

Csupa új dolgot
tartogat számunkra az új év. Páromnak és nekem is. A tesóban elolvastam a
jövő évi kínai horoszkópot, amíg szüleim ajándékokat válogattak a
családnak. Pozitívat ír a Tigriseknek, bár óvatosságra intenek a
költekezés terén. Jövő évre a terveim között szerepel, hogy jobban fogok
spórolni és tudatosan igyekszem vásárolni. Lakásra gyűjtünk ^^

Párommal eljárok
maszekolni, abból pénzem nekem is lesz, amit ugyan ebbe a tervbe
fektetek. Jobban mondva egy részét félre szeretném tenni. Lehet, hogy
nekem is ki kellene használnom az adódó pénzkereseti lehetőségeket.

Kiadót keresek a
könyveimnek… hála az égnek, újabba és újabb ötletek bukkannak
felszínre bennem. Lehet, hogy nekem is ki kellene néznem Ausztriába?
Vagy szólni édesanyám kaszinótulajdonos ismerősének, hogy újra munkát
keresek? Majd alakul. Egyenlőre én sem tehetek mást, mint, hogy nyitva
tartom a szemem, izzítom az új kapcsolati tőkémet, és magam is keresek.
Előbb vagy utóbb adódik valami! Inkább előbb! ^^

Azt kell
megérteni, hogy mindig minden úgy történik, ahogy az nekünk a lehető
legjobb. Ha abban a bizonyos helyzetben mindezt nem is érezzük, később
mégiscsak rádöbbenünk, hogy értünk volt. A fejlődésünkért, az előbbre
jutásunkért. A mostani munkahelyemen megtanulhattam, hogy milyen
másokkal együtt dolgozni, szimbiózisban élni. Milyen, mikor van főnököd,
munkaórád, saját fizetésed. Milyen, mikor örülsz a szabadnapnak, mikor
undorral vagy nagy lelkesedéssel mész dolgozni. És büszke vagy arra,
hogy van munkád. Kezdésnek nagyon is jó volt. De ideje tovább lépni.
Tudom, hogy semmi sem véletlen. Talán felkészültem egy komolyabb,
testhezállóbb feladatra. Majd kiderül 🙂

Igyekszem ezt a
hátralévő két hetet mosolyogva végigdolgozni. Párom is azt javasolta,
hogy jobb barátságban elválni, s azt az érzetet hátrahagyni, hogy
“Milyen kár, hogy elment!”

Szerdán
karácsonyi céges vacsorát tartunk. Azt hiszem akkor el tudok köszönni
mindenkitől, mert teljes létszámmal jelen lesznek. Igazából nagyon is
jól éreztem magam ennél a cégnél. Kedvesek, vidámak voltak a kollégák,
normális a főnököm, testhezálló a munkaköröm. A hülye emberekhez pedig
már a virágboltban is hozzá szoktam.

Ma minden kiderül.

Kérlek szorítsatok a pozitív végkifejletért ^^     

 Szép estét kívánok mindeninek! ^^

Egy igencsak szép napot tudhatok magam mögött. Délelőtt édesapámmal dolgoztam a belvárosi üzletben. Egész végig pörögtünk, időm sem maradt, hogy becsomagoljam az előző nap vásárolt karácsonyi ajándékokat! Semmi probléma! Majd holnap megteszem.  Nagymamám kivételével mindenkinek megvásároltuk a meglepetéseket. És különös… igaz, hogy nekünk lesz új konyhánk (igen, úgy tűnik, hogy kedden már észen áll a használatra!), mégis, mindenkinek konyhai eszközöket vettünk! Leendő anyósom, és nagybátyámék tésztafőző-földségpároló szettet kapnak. Szüleim üveg salátástál készletet (ezt kimondottan ők kérték), sógorjelöltemék, pedig római tálat találnak majd a fa alatt! Párom szemirámiszból való bécsi pörkölésű brazil kávét kap, mellé pedig egy Fiatokról szóló könyvet. Remélem örülni fog neki.

Én magam idén sütéshez való kellékeket kértem mindenkitől. Elhatároztam, hogy az új évben sokkal több fajta süteménnyel kísérletezem, ráadás képen a repertoárba beteszem a pizzát is. Esetleg ismer valaki egy jó pizzatészta alapreceptet? Mert annyi félét olvasok a neten, hogy nem tudom melyiket volna érdemes kipróbálni. De, ha valaki tud egy jól bevált receptet, nagyon szívesen fogadom ^^

Szeretnék jó háziasszony lenni. Szerkesztem már a kis szakácskönyvemet. Levesek, főételek,desszertek… nincs már olyan messze, hogy saját háztartásom legyen. ^^

Kezdek egész rendszeretővé válni. Bár… lehet, hogy csupán a Karácsony közeledtével bújt belém a házi tündér. Délután nekiláttam takarítani. De nem csak amolyan cicamosdással… itt komoly porcica kiűzés történt kérem szépen! Ablakpucolás, ablakkeret és párkánymosás, ajtómosás, függönymosás, porszívózás, szemét kidobálás…. némi lomtalanítás! És még koránt sem végeztem. Elvégre már csak 4 nap van Szentestéig. És sokkal jobb érzés tiszta környezetben készülni az ünnepekre! Tudom, alapban nem vagyok valami rendmániás. Néhány évvel korábban úgy kellett könyörögni, hogy legalább valami látszatrendet tegyek a is fészkemben… szégyen és gyalázat! Ám most! Önkéntesen nekiláttam az embert próbáló feladatnak. Gumikesztyűvel, békás mosószerrel felöntött langyos vízzel, és hatalmas lelkesedéssel szálltam szembe a pormacskákkal és a koszos ablaktáblákkal. És rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem “egynapos háború lesz“!

Tervezni kezdtük az ünnepi menüt is. Most, hogy felcsillant a remény arra, hogy még az ünnepek előtt készen lesz a konyha. Már kinéztem édesapám tortáját is! Túrós sajt tortát kap. Ilyen még sosem készítettem, és senki sem evett a családból.

Megmutatom a receptet, ha bárki kedvet kapna 😉

Túrós sajt torta

hozzávalók 8 főre 

tésztához:

• 15 dkg teljes kiőrlésű keksz
• 5 dkg vaj

krémhez:

• 25 dkg túró
• 40 dkg mascarpone
• 1 tejföl
• 15 dkg cukor
• 1 vaníliás cukor
• 3 tojás
• 2 ek liszt

elkészítés 

1. A kekszet összemorzsoljuk, jól összegyúrjuk a vajjal és a kilisztezett-kivajazott tortaforma aljába nyomkodjuk.
2. 10 percig alacsony lángon sütjük.
3. A krémhez a túrót jól eldolgozzuk a mascarponéval, egyesével hozzáadjuk a tojásokat, majd a többi hozzávalót.
4. Az alapra öntjük és további 50 percen keresztül közepes lángon sütjük, míg aranybarna nem lesz.
5. Tálalás előtt hűtőben lehűtjük.

 Úgy tűnik, hogy az életmódváltás jól halad. A súlyomat szépen tartom, és egyre kevesebbet idegeskedem. Ami ahhoz képest, ami a munkahelyemen van a karácsonyi akciók miatt… igencsak dicséretes!

Tegnap ünnepeltük édesanyámmal a névnapunkat. Ha odalapoztok December 15-hez, nem kell meglepődni. Nem Valérnek hívnak bennünket, egyszerűen a nevünk csupán 5 éve került bele a naptárakba. De mi már nem változtatnánk.

Nem volt kimondottan ünnepi hangulatom. Az egyik ideiglenes kolléganőm, aki mellettem recepcióskodik, olykor-olykor fáraszt, de ő ilyen. Elfogadom. Bár néha sok. :-)A másikkal viszont kimondottan jó barátságba keveredtünk. Holnap találkozunk is a munkán kívül. Beülünk Arabesca-ba. ^^

Munka után beültem a fodrászomhoz, hogy egy kicsit megújítson. Szerintem jó sikerült, bár elég szokatlan! Párom elé jött, megvacsoráztunk a Gyógygödörben, ittunk egy forralt bort és egy krampampulit, otthon pedig átadta az ajándékát. Egy sötét pink színű kötött ruhát. És láss csodát… a korábbi bejegyzésben kitűzött cél, miszerint szeretnék beleférni abba a költeménybe… összejött ^^

Nagyon szép estét kívánok mindenkinek!

Joyo 

 Nem
tudom ki mit tenne abban a helyzetben, ha valaki, akivel csak most
próbálsz összebarátkozni, vagy elfogadni a létezését, hirtelen olyan
dolgokkal kezdene el kérkedni, amik neked fájó pontok, mert tudod, hogy
egy darabig nem lesz benne részed. 

Van, mikor némi
féltékenység is keveredik ebbe a helyzetbe. Nem őrá vagy féltékeny, nem
arra amit átélt, vagy esetleg még fog. Hanem attól szomorodsz
el, mert érzed, hogy neked még sokat kell várnod. Főként akkor fogadod
rosszul, amikor amúgy is szar passzban vagy. Hormonok, ingerült,
türelmetlen tömeg, év végi hajrá, fáradtság… stb. Pedig,
ha jobban belegondolok, igazából én is átélhetem ezeket az eseményeket,
majd akkor, amikor létrejön a szinkronizáció köztünk.

De ma… ma
valahogy rossz volt. Akkor. Ott. Tőle. Vagy lehet, hogy nem is Tőle,
egyszerűen csak felszínre bukkant az Egóm, amit igyekeztem hetek óta
elnyomni, és ő üvöltözött a koponyám hátsó homályos szegletéből, hogy mekkora gáz, hogy neked nincs elég pénzed! 

Ismerősöm
elmesélte, hogy mit vásárol a kedvesének születésnapjára (wellness
hétvégét, nem kevés pénzért), aztán ott volt a külföldi utazás, ami
szintén szép összegbe került.

Higgadtabb
fejjel tudom, hogy nagyon szerencsések. De valahol mélyen ott van az
esendő emberben, hogy bárcsak én is… én is… én is… 

Tulajdonképpen
belemerülhetnék az önsajnálatba… de inkább nem teszem. Szépen, alakul
nekünk is minden. Lesz munka, lesz pénz, lesznek lehetőségek, lesznek
utazások, új  élmények, lesz lakás… tudjátok… fő az optimizmus és a
lágy széklet 🙂

Alkalmazzuk a
Vonzás törvényét! Készítünk kívánság táblát, mit is szeretnénk elérni…
képekkel, tervekkel ^^  A többi pedig azon múlik, hogy mikor kerülünk
szinkronizációba a megrendelt dolgokkal.

Ami pedig Őt
illeti és az élményeit… nyugodtan meséljen, én  pedig mosolygok, mert
nekünk és nekem is vannak nagyon szép emlékeim, amiket jó felidézni.
Igaz, hogy nem nagyon jutok szóhoz mostanában senki mellett… és ez
furcsa.

Nem baj! Megtanulunk okosan hallgatni! ^^

Nagyon szép estét kívánok!

Joyo