Az
éjjel újabb 5 centi hó esett. Bevallom, én egy cseppet sem bánom, mert
hogy míg hazaértem este angolról, majd lefagytak a lábujjaim, de a
szívemet melegséggel töltötte el a látvány.
Ma reggel
találkoztam először a hó hátrányaival. Félórás késéssel indultunk, mert
szó szerint ki kellett ásnunk az autónkat a hóból. Ma reggelig nem volt részem
autós indulásban, mert vagy busszal, vagy gyalogosan közlekedtem. Most
pedig három ember kellett hozzá, hogy a kombink ki bírjon állni a
hótorlaszból! Apám a kormányt tekerte, párom hozta a hólapátot és
precízen ösvényt ásott a járműnek, én pedig olykor-olykor, lábamat
megtámasztva a megfagyott hókupacban, löktem hátulról az autót. Mire nem
jó, ha az ember lánya 180 centi, már majdnem hetven kiló, és korábban
konditerembe is járt! Vagy szimplán minden klappolt, és nekem semmi
közöm hozzá? Minden esetre a kocsink hátsókerék meghajtásos, így 20
percen keresztül facán elpörgött a jégen.Ilyenkor volna jó a négy
kerékmeghajtás, vagy egy terepjáró, vagy lovasszán… bár ez már túl
romantikus 🙂 Szinte látom magam előtt, hogy a Jerevánon lovas
szánozunk. Egyszer szívesen kipróbálnám. Biztosan nagyon jó mulatság
lenne. Forral borral vagy forró csokival, pokróccal, a párommal.
Álmodozz csak kislány ^^
A lényeg, hogy beértünk a városba, bár fél órás késéssel.
Apámmal
kipakoltunk, ő pedig visszahajtott a házunkhoz. Ma csempézik a konyhát.
Egyre jobban körvonalazódik a helység. A járólapot letették, már csak ki
kell fugázni. S úgy tűnik ismét igaz lesz apám megállapítása, amit öt
éve vont le a fürdőfelújításnál… Mégpedig, hogy: “A fuga a legjobb
barátunk!“
Mert ápol és
eltakart…minden hibát, mert bizony hiába van tapasztalatuk a
burkolásban, azért vannak esztétikai hibák, és mindezt a fuga majd
szépen eltünteti ^^
Tegnap végeztek a villanyszereléssel és a járólappal. Édesanyám teljesen fel van pörögve. Tegnap
előtt, mikor bekeveredtünk a nagy piros-kék-fehér áruházba, teljesen
elvarázsolódott a konyhaosztályon. Nézegettük az evőeszközöket, az
étkészleteket, a serpenyőket, tálcákat… úgy néz ki, hogy teljesen új
konyhánk lesz. Beleértve az eszközöket is. Ez lesz a karácsonyi ajándék.
Azt hiszem ez bőven elég. Bár, azért holnap párommal kimegyünk abba a
bizonyos áruházba, és megvesszük az ajándékokat. Szüleimnek étkészletet,
nagyapámnak dokumentum filmet, mamámnak étrend-kiegészítőt,
nagybátyáméknak, és párom családjának még nem tudom. Anyósomnak valami
konyhai eszközt nézünk…azt hiszem ^^
Magamnak is
kinéztem néhány dolgot. Legalábbis a sütésekhez… láttam egy 22 cm
átmérőjű szilikon tortaformát, egy 32 centis pitesütőt és ott is
megtaláltam azt a pizzasütő szettet, amit már a *párban is láttam.
Tegnap megérkezett a fizetésem, úgyhogy jobb most bevásárolni…nehogy kimaradjon valami, vagy netán kapkodás legyen a vége.
Ugyan akkor, mikor betévedtünk a tesóba, ráébredtem, hogy “No lám, itt van December 2-a, és még mindig nem vettem meg az adventi kalendáriumot!”
Ezt a felismerést annak köszönhettem, hogy a bejáratnám
szembevigyorogtak velem. Természetesen azonnal pótoltam a hiányosságot,
otthon pedig felbontottam az első két ablakot. Idén sikerült egy jó
minőségűt kifognom. Ennek bizony igazi csokoládé íze van, nem pedig
valami kakaómassza, beazonosíthatatlan állaggal. Párom nagyokat
nevetett, mikor otthon megmutattam neki a szerzeményem.
Tessék, itt vagyok 24 évesen, és még mindig kalendáriummal számolok vissza szentestéig! Nem érzem gyerekesnek. Mindenki úgy várja a Karácsonyt, ahogy az neki jólesik. Én így! ^^
Elméletileg ma
nyílik meg nálunk az adventi vásár, bár, ahogy autóztunk errefelé, még
semmiféle mozgolódást nem láttam a régi piactéren. Ki kellene onnan
mozdítani a bent parkoló autókat, eltolni a havat, felépíteni a
faházikókat, felállítani a színpadot… elvégre úgy hirdette a
postaládákba beszórt leporelló, hogy December 4-én este 19 órakor St.
Martin koncert lesz. Mi édesanyámmal nagyon szeretjük a zenéjét. Remélem
meg lesz rendezve az előadás!
A karácsonyi regénnyel
szépen haladok. Ma publikálom a hetedik fejezetet. Az az érzésem, hogy
idén végre befejezem. Kellő időm, energiám és ötletem van hozzá. Tavaly
csupán a szakdolgozatom miatt hanyagoltam a mese fonalának tovább
gombolyítását, és lássuk be, azért a diplomamunka valóban sokkal
fontosabb volt ^^ De idén, bíz isten, befejezem!
Kívánok nagyon szép hétvégét!
Joyo