Szép napot kívánok mindenkinek!
Azt hiszem, hogy
a tavasz-előzetesből eddig futotta. Holnapra már újra havazást
az időjósok. Minden esetre az ember lelkének nagy szüksége volt a
verőfényes napsütésre a hó, eső és köd után. Ballagunk kifelé a télből
hófúvások ide vagy oda. Mindenki érzi a bensőjében a kikeletet. Valami
különös bizsergés alhastájon, várakozás, izgatottság, tettvágy,
tervek… életöröm! Vagy csak bennem dúlnak a hormonok? Ti, hogy vagytok
vele?
Várom, hogy
levethessem a súlyos téli gúnyát. Ne kelljen nadrág alá harisnyát húzni,
elég legyen egy könnyebb, csinosabb kabát, és újra felvehessem a
szoknyáimat. Valahogy úgy érzem, hogy télen az ember lányának nincs
annyi esélye csinosan öltözni anélkül, hogy meg ne fázna.
Választhatunk…
Ad1; Egy estére jól nézünk ki…aztán több napi orrfolyás, köhögés, alhasi fájdalom…
Ad2; Több réteg ruhába burkoljuk magunkat, és olyan alkatunk lesz, mint egy medvének…
Mióta
átszenvedtem egy komoly medencegyulladást, inkább az utóbbira szavazok,
és tűröm, hogy többkilónyi ruha van rajtam. Sajnos én többet járok
gyalog vagy busszal. Talán, ha kocsival szállítanák mindenhová a
sejhajom…öltözhetnék szexisebben ^^
Minden esetre a
többrétegnyi ruha alatt lévő test már nagyon szépen formálódik. Heti
háromszor capoeirázom, hasazok, s mióta édesanyám levitte magával a
boltba a Leg Magic-et, igyekszem új alternatívákat találni. Próbálom
bevonni a Fitt labdát és kitöréseket csinálni. Szerencsére a capoeira
edzés alaposan megdolgoztatja az ember lányának a virgácsait, ezt
leginkább az edzés alatti zsibbadás, a nyújtásnál lévő feszülés, és a
másnapi kőkemény izomlázban érzem. Főleg a farizom tájékán. Párom mindig
mosolyog rajtam, mikor huzamosabb ülés vagy fekvés után megpróbálok
elindulni.
Viszont… a
mérleg ugyan megbízhatatlan, ha napi szinten ráállsz, de a centiméter
nem hazudik. Másfél hét után két centit karcsúsodott a csípőm és a
fenekem. ^^ A rendszeres mozgás, az egészségesebb (zöldség, gyümölcs,
elegendő folyadék) táplálkozás, a heti két radírozás és testápolásnak
köszönhetően a bőröm gyönyörű. Nem fénylik, nincsenek pattanások, sem
apró redők. A tapintása is sima és bársonyos. Nagyon tetszik! 🙂
Úgy érzem szépen haladok. Ugyan vannak akadályok, de mindez csak erősíti az ember elhatározását…. Márpedig megváltozom!
A rendet is szépen tartom magam körül. És egyre nagyobb igényem van rá!
A sütésben is
brillírozom. Komolyan. Nem túlzok. Tegnap is kipróbáltam atyám kérésére
egy újfajta süteményt, ami lisztből, tojásból, barna cukorból,
sütőporból, darált mogyoróból, vajból, fahéjból és körtedarabokból állt.
Délután háromra elkészült, öt órakor már semmi nem maradt belőle! A
közepétől a feléig finoman omlós volt, a széle felé közeledve, pedig
egyre inkább ropogóssá vált.
Azt hiszem,
azáltal, hogy a spejzban megtaláltam a darálót…újabb ajtók nyíltak ki
előttem a sütés felé ^^ Ráadásul kaptam nagyapámtól új találmányából,
ami főleg narancs és mandarin héjat tartalmaz, egyéb más összetevőkkel
együtt. Most azon vagyok, hogy ezzel kísérletezzem. Miként lehet
felhasználni ételbe/ desszertbe/ italba?
Érdekes, ugyan
napközben jól vagyok, de álmomban valahogy felszínre jön az elnyomott
zaklatottság. Vagy nem is tudom minek nevezzem. De sűrűn álmodom kusza
vagy éppen megalázó dolgokat. Nem éppen horrorisztikus élményekről van
szó. Inkább olyanokról, amik felzaklatnak. Reggel csak pislogok, hogy “Miért?”,
s egy jó darabig rányomja bélyegét a napomra. Álmodtam már a
Királylánnyal, álmodtam Kétyvel, álmodtam azt, hogy Párom megcsal,
álmodtam Jé-vel és Gé-vel együtt és külön-külön is. Mintha mindent
álmomban dolgoznék ki magamból. Álmomban érnek megalázó helyzetek és
diadalok is. Bár több a megalázó, lejárató forgatókönyv… azért akad “normálisabb” éjszaka is.
Talán mindez
valóban a tudatalattim játéka, hogy felszínre hozzam az elnyomott
emlékeket, félelmeket, rossz programokat, és dolgozzam rajtuk. Ha ez így
van, akkor kemény menetnek nézek elébe.