Kitekintek
az ablakon, és végre a szikrázó jó idő integet vissza nagy lelkesedése,
ami szépen lassan rám is átragad. Az ablakom előtti fákon csivitelnek a
madarak, egyre több visszatérő csapatot látok az égen, s már Nap
sugarai sem erőtlenül, hanem kellemes melegséggel simogatják az ember
arcát! 🙂
mostanában kicsattanó. Talán valóban a tavasz közeledte van rám ilyen jó
hatással, vagy az, hogy újabb és újabb kalandokba botlom?
Nem tudom eldönteni, de nem is szeretném. A mozgás igényem is megnőtt,
ami nem csoda, hiszen már egy hónapja, napi nyolc órában ücsörgök és
kicsi a mozgásterem. Olykor leülepszem, mint az iszap, de amint eljön a
10 perc szünet, igyekszem megmozgatni a tagjaimat! Lekapom a fejemről a
fülest, nyújtózom egyet, majd kimegyek a nagyteremből mozogni. Igaz, néha elég érdekesen pillognak felém, ahogy ugrándozok, karkörzéseket végzek és puskaropogás szerűen kiropogtatom a gerincoszlopomat a folyosón! Egyszerűen muszáj! 🙂
Az
elhatározásom ezek fényében egyre erősebb. Ahogy szökik feljebb a hőmérő
higanyszála, elő kellene ásni a kerékpáromat párom garázsának
Bermuda-háromszögéből! Leporolni, szervizelni, lemosni, felfújni a
kerekeket, jól beöltözni és újra nyeregbe pattanni! Mindig is szerettem
kerékpározni. Kicsi korom óta. És mióta párom mellettem van, aki
szenvedélyesen szeret biciklizni, az én hétköznapjaimba is
visszaköltözött ez a szabadidős tevékenység 🙂 És nagyon élvezem is! Jó
érzés feltekerni egy dombra, aztán élvezni az egyre gyorsuló
sebességet, ahogy gurulsz lefelé a lejtőn!
Pénteken a
kórházba megyek kivizsgálásra. Kicsit izgulok, de párom elkísér.
Nőgyógyászati vizsgálat. Egyrészt rutin, másrészt kontroll. Tavaly az
orvosom talált valamit az egyik petefészkemen. Azt mondta, ha nagyon
fájni kezd, akkor fél éven belül menjek vissza hozzá. Ez hála az égnek
nem következett be. Ám az elmúlt pár hétben fáji kezdett az alhasam.
Lehet, hogy csak az ülőmunka miatt, esetleg felfáztam, vagy valóban gond
van. Kaptam időpontot a kórházba, elintéztem a szabadnapot, kísérőm is
lesz, és ellenőriztetem, hogy minden rendben van-e. Más kérdésem is
lesz az orvosomhoz. Két éven belül babát szeretnénk. Csak szeretném
megtudni, hogy elég befogadó vagyok-e. Lehet-e? Valószínűleg a válasz
igen lesz, de azért megkérdezem.
Ráadásul… mintha még az alhasi fájdalmam is elmúlt volna 🙂
Egyre inkább úgy érzem, jókor vagyok jó helyen, eljött a kikelet! 🙂
Joyo