Nagyon szép napot kívánok Mindenkinek!
Nekiláttam, hogy elkészítsem az első olyan ebédemet, amit magammal vihetek a
Hétvégén kerékpár túrára indulunk, szalonnázunk, sütkérezünk a napon. Már nagyon vágyik rá a szervezetem, de legfőképpen a lelkem. Az ember napelemes! 🙂 Viszek magammal fényképezőgépet. Szeretem ezeket az emlékeket megörökíteni. Állítólag lekerekezünk a Fertő tóra is. Idén még csupán akkor láttam, mikor vastag jég borította, és azon csúszkáltunk a szüleimmel. Szeretem azokat a helyzeteket, amikor az ember kortalannak érezheti magát. Nem törődik azzal, hogy ki nézi, mit művel, csak boldog, önfeledten kacag és megéli a pillanatot. Ilyenkor mindig eszembe jut, mit mondanak a tanítok; – Az ember természetes állapota a boldogság!
Igen, ebben lehet valami. Miért születtünk volna arra, hogy szenvedjünk? Nem azt a helyzetet érezzük a legtermészetesebbnek, amikor felhőtlenül boldogok vagyunk? 🙂 Márpedig igen, és annyi mindenből meríthetünk erőt hozzá, amik közül a legfontosabb a hála 🙂 A pozitív gondolkodásnak hatalmas ereje van. Egészségesebb, boldogabb leszel tőle, s már-már úgy érzed, hogy szerencsésebb is! Mégpedig azért, mert amikor rendben vagy lelkileg, a hasonló mentalitású, érzelmű, kedvű embereket vonzod, vagy ha olyannal futsz össze, akik idegesek, zaklatottak, könnyebben kezeled őket, vagy el is kerülitek egymást. Ezt élem, ezt látom, tapasztalom. Remek érzés!
A hála és a pozitív gondolkodás egyik bevált módja nálam, hogy a határidőnaplómat rendelőfüzetnek használom. Leírom egy-egy dátumhoz, hogy mit szeretnék addig elérni, milyen céljaim, terveim, vágyaim vannak. Nagyon szépen működik ez a “megrendelőfüzet”. Munka, anyagiak, materiális és lelki dolgok, események…. beírom, s valahogy mindig úgy alakulnak az események, hogy valóra váljanak a leírtak 🙂
Beírtam azt is, hogy mikorra szeretném befejezni azt a bizonyos regényt, amit szeretnék elküldeni egy kiadóhoz. Ma reggel olvastam egy újságban egy érdekes cikket, ami arról szólt, hogy ne engedjük, hogy eltérítsenek bennünket az isteni talentumtól. Ebben van valami. Mióta dolgozom, háttérbe szorult az írás. Nem szabadna engednem. Hiányzik. Valamiért megkaptam azt a tehetséget, hogy történeteket tudok megfogalmazni, talán még elég frappánsakat is 🙂 Igyekszem visszatérni ehhez a küldetéshez is.
Próbálkozom 🙂 Vadabb terveket is leírtam abba a határidőnaplóba. De azt hiszem azokról jobb akkor írni, amikor már megérkeztek 🙂
Kívánok nagyon szép napot Mindannyitoknak! 🙂
Joyo