Ahogy tegnap
este bent ültünk Buddhában a lányokkal, és hallgattam DzséDí meséit
elmúlt egy hétről, elgondolkodtatott. Mire éjfél körül haza értem és
találkoztam a párommal, a nyakába omlottam. Csak állt ott, miközben
makimajomként csimpaszkodtam, ölelt, mosolygott és nem értett semmit.
Felnéztem rá. Gyönyörű szép világos zöld szemeibe, gyönyörködtem barnára
sült arcában, csibészes mosolyában,
s elöntött a szerelem. Nagyon is szerencsésnek éreztem magam. Itt
vagyok lassan huszonöt évesen, és elmondhatom magamról, hogy megtaláltam
az igazit. Azt, akivel szeretném leélni az életemet.
A mai napot
együtt tudtuk tölteni. Ellátogattunk a bolhapiacra bevásároltunk a nagy
piros-fehér üzletben, hogy meg tudjam sütni a narancs pitémet, majd haza
siettünk ebédelni, hogy utána becsatlakozhassunk szüleimhez egy egész
délutánt betöltő kerékpártúrára. Ebéd közben beszélgettünk Munkáról,
családról, magunkról. Közben elárultam neki, hogy tegnap este DzséDí
barátnőnk beavatott gyanakvó gondolataiba, s ezen kicsit problémázott.
Miszerint… ugyebár, ő Gé munkatársa. Félig-meddig a beosztottja.
Mostanság amúgy is furcsán viselkedő főmuftija, s egyben ex párom egy
általa is használt közösségi oldalnak köszönhetően, ráébredt, hogy mi
DzséDí-vel ismerjük egymást, sőt, baráti viszonyban vagyunk (a korábban
feltöltött szombat eszi bulit ábrázoló képek sokat segíthettek!). Az óta
Gé visszafogottabb vele, s ő szerinte furcsán néz rá. Kicsit
gyanakvóan. Megnyugtattam, hogy ezen ne rágja magát, szabad országban
élünk, senki sem szabhatja meg, hogy kivel barátkozunk.DzséDí szerint
azért változott meg feléje, mert még mindig szégyelli magát azért, amit
tett, s fogalma sincs róla, hogy barátnőm mennyit tudhat erről a
bizonyos dologról.
Mindezt
megosztottam párommal, aki ugyan azon a véleményen volt, mint én. Ezen
felesleges rágódni. A hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek. Az ő
szemében Gé egy senki, mindezt a szemembe is mondta. Nem lenézi őt,
egyszerűen nem foglalkozik vele. Amit nem hiszek el, hiszen én is
pörgetem kicsit az agyamat, ha meglátom párom egyik volt társát. Bár azt
is mondta ebéd közben, ha már feldobtuk a Gé-t érintő témát, hogy
büszke rám, mikor látja őket együtt. Értetlenül néztem rá. Végül
kifejtette. Mintha ő gyakrabban látná Őket együtt, mert elárulta, hogy
Jé mostanság eléggé felszedett magára, s az életörömnek csak minimális
szikráját látja benne. Én,
pedig ragyogok. Tessék, ő is csak ember, ezzel a mondatával szinte
beismerte, hogy büszke arra, hogy ilyen nővé váltam mellette. Kellett
hozzá némi idő, és munka, de meglett az eredménye. Párom is élvezi, ha
valahol megjelenünk, és elkap egy-egy elismerő vagy féltékeny
pillantást. És az a tudat, hogy büszke rám, és arra, amit elértem az
életemben, engem is boldoggá tesz.
Három éve
vagyunk együtt. Repkedek, boldog vagyok, kivirágoztam. Egyetlen egyszer
híztam vissza hetvenkét kilóra, de odafigyeléssel visszamentem a
versenysúlyomra, és az óta is tartom. Mert első sorban magamnak
szeretnék tetszeni. 🙂 És ez az elhatározás egy nő életében nagyon
fontos!
Délután
kerékpároztunk. Ráébredtem, hogy már annyira hozzászokott a szervezetem a
biciklizéshez, hogy ha akár egy napot is kihagyok, akkor elvonási
tüneteim támadnak! De már látszik az eredménye. A lábaim szépen
formálódnak, s egyre jobb a kondícióm is 🙂
Szóval a tegnapi nap a barátoké, a mai a szerelemé volt ^^
Kedden
elkezdem a méregtelenítő kúrámat. kíváncsi vagyok az eredményére.
Mennyire tudok majd kipucolódni, és mindez mennyiben segít a szellemi,
lelki frissességemen. Valóban sokkal több energiám lesz-e? Remélem igen.
Ez a fáradékonyság már eléggé zavar. Jövő héten tervbe vettem azt is,
hogy meglátogatom a fodrászomat, hogy tegye rendbe a fejemen lévő
szénaboglyát.
Ép testben ép lélek!
És mindezt egyre igazabbnak érzem!
Joyo