Mostanában,
kicsit ritkábban tudok blogolni. Elég sok a dolgom, a műszakjaim, pedig
annyira össze-vissza vannak, hogy nehéz hozzászokni.
érdekes dolog nem történt… a múlt heti csapatépítő tréningen kívül.
Építő… juj… inkább leépítettük magunkat. Még izomlázam is volt
másnap. A másnaposságon kívül. Csütörtökön Almádiban szálltunk meg,
gulyást főztünk, ittunk, kóboroltunk a városban, éjjel szórakoztunk.
Másnap, pedig átautóztunk Füredre. A másnaposságon kívül még napszúrást
is kaptunk, de az már a mi bajunk.
Egyre
mélyebben benne vagyunk a nyárban, bár a tájat sűrűn záporok-zivatarok
öntözik. Szombaton, még a jégeső is elkapott bennünket párommal. Még
szerencse, hogy időben fedezéket találtunk magunknak a régi vasáruház
eresze alatt. A cseresznye nagyságú jégdarabok vad tamtamot vertek a
fémtetőn. Először ijesztő volt az egész jelenség. Ehhez hasonló vihart
még nem éltem át, mióta csak az eszemet tudom. Vízszintesen hordta az
esőt a szél, a jég pedig csak hullott és hullott. Az emberek nagy része
az ablakból nézte. Mi, pedig a részesei voltunk. Amikor csitult a vihar,
mi is megpróbáltunk hazajutni. A lakótelep egyes részein a leesett
csapadék elérte az autók alvázát is!
Este elkészítettem életem első omlettjét, és egész ehetőnek bizonyult 😉
Vasárnap pedig végre kialudtam magam. Már nagyon rám fért. Újult erővel
vetem bele magam a munkába. Elhatároztam, hogy ebben a hónapban két
célt tűzök ki magam elé, amit teljesíteni szeretnék a munkahelyemen. És
igyekszem is betartani.
Megkaptam a
fizetésem… már csak ebből kiindulva terveztem, hogy javítom az
átlagomat. Talán Júniusban már jobban fog menni. Majd kiderül.
Reggel a
zuhany alatt megrendeltem a lehetőségeket hozzá, és páromnak is
rendeltem munkalehetőséget Ausztriában, Júniustól kezdve! 🙂 Már ideje volna
elkészíteni azt a kívánság táblát…
Kívánok mindenkinek nagyon szép napot….
Joyo