Kedves Olvasó!
Mostanában egy kicsit meg vagyok zuhanva. Hol azt érzem, hogy nagyon
is jó úton
mintha teljesen kicsúszna a lábam alól a talaj. Mindez csupán ezen a
héten fokozódott addig, amiben jelenleg érzem magam. Remélhetőleg csupán
a teljes holdfogyatkozás visel meg ennyire.
Vannak olyan dolgok az életemben, amikkel vagy meg kell tanulnom
együtt élni, vagy le kell győznöm őket. Ami a szép része a dolognak,
hogy Gé hetek óta nem zavart bele a gondolataimba, az életembe, pedig
láttam. És mégis… higgadt maradtam. Talán valóban sikeres volt a
“törlés”, és leraktam azt a bizonyos batyut magamról.
A másik viszont, mintha visszatérne az életembe. Lehet, hogy
féltékeny vagyok, bár fogalmam sincs, hogy mire. Megvan mindenem. Valami
versenyszellem mégiscsak van bennem Iránta.Egyrészt már szeretnék én is
tovább lépni. Igazából mind a ketten, de egyenlőre vannak gátló
tényezők. Ezeken dolgozunk.
A másik, amire már korábban rájöttem, hogy anyám olyan tulajdonságait
viseli sűrített formában, amiket nagyon nehezen viselek el. De anyámmal
kapcsolatban nem tudom megélni, mert mégiscsak az édesanyám. De Ő
senkim. Vele szemben megélhetem.
Talán nem kellene. De érzem, és jobb az érzelmeket nem elfolyatni. Legalábbis sokan ezt mondják.
Viszont újra tudtam írni. Végre jön az ihlet. Bár ide, a blogba nem
sok mindent tudok. Valahogy nem megy. Talán mert még az előbb látottak
hatása alatt vagyok… de majd magamhoz térek, s remélem hamarosan ugyan
azokat az élettel teli, lelkes bejegyzéseket tudom majd megosztani
veletek, ahogyan korábban is 🙂
Szép napot.
Joyo