Mára
már egy kicsit jobb a helyzet. Bár a fogaim lüktetnek, ma kezdem az
Szomorú, de már megszoktam. Remélem ez a rossz hangzású szer segít
mindezt elmulasztani, utána pedig meg tudom csináltatni. Sajnos a
koronám, amit tavaly márciusban tettek be, kilazult valamiért, és az
egész gyulladás onnan indult ki. Inkább nem is részletezem. Akinek már
volt ilyenben része, az tudja m a helyzet ilyenkor. Legszívesebben a
fejemet verném a falba, hátha annyira elzsibbad, hogy nem érzem a
fogaimat!
A fogorvosom,
aki betette a koronámat a múlt évben, épen szabadságon van. És csakis ő
rakhatja vissza, mert garanciális. A körzeti fogorvosom nem mert
hozzányúlni, csak ideiglenesen vissza ragasztotta. SZAR! FÁJ!
Jövő kedden
ünnepelem a huszonötödik születésnapomat. De nem lesz teljes mert a
nagybátyám nem lesz jelen. Nem azért mert nem akarom látni. Hanem, mert a
másik felével nem tudunk egy helyen lenni. Valahogy így alakult. 🙁
Mindenkinek tanulnia kell.
Viszont végre
haladtam a regénnyel. Nem túl sokat, de legalább haladok. Nem
siettetem. A történet önmagát írja. Én pedig igyekszem csatornává válni.
Ezt a regényt itt a neten nem teszem közzé. Meghagyom meglepetésnek,
hátha a kiadó lát benne fantáziát. 🙂
Olyan téma
szólított meg, ami jelenleg nagyon is aktuális. Az ember öntudatára
ébredése, spirituális útja, tanulmányai, tanulságai, válaszútjai.
Meglátjuk miként sikerül. Néha úgy érzem, még segítséget is kapok mellé,
mert olykor azon kapom magam, hogy csak írok és írok, s néha a felére
sem emlékszem, hogy mit képeltem, csak, miután visszaolvasom. Harmadik
fejezetnél tartok. 🙂
Kívánom hogy mindenkinek legen nagyon szép napja 🙂
Joyo