Ma hullámzó volt a hangulatom. Keressük a megoldást a fennálló helyzetre. Igazából a keddi találkozótól is függ a további sorsom. Ugyanis akkor fog leülni beszélgetni az apám és a leendő főnököm. És, ha atyám teljesen reálisnak tartja, amit Ő mond, akkor megoldódott a dolog.
Hétfőn megyek vissza az orvosomhoz kontrollra. Meg fogom kérni, hogy adjon egy beutalót teljes vérkép készítésére, és ha ő is úgy ítéli, akkor küldjön be egy idegorvoshoz. A reggeli kézremegéseim, rossz éjszakáim, gyomorfájdalmam, idegeskedéseim, szédülésem mind-mind a stressztől van. Nem csak a mostani dolgok miatt. Ez annál régebbi múltra nyúlik vissza. Túl Gén, túl a lányokon… azok csak adalékanyagok voltak hozzá. Azt hiszem az volt mindig is a legnagyobb baj, hogy örökösen elfojtottam magamban. Sosem adtam ki igazán. Néha elsírtam magam, vagy kiabáltam, földhöz vágtam valamit, de utána mindig elszégyelltem magam, és a lenyelt düh, keserűség mélyen beleette magát a sejtjeimbe. Angol órák között pszichológusként is meglátogatom a tanáromat. Ő segít felszínre hozni a nagyon régen eltemetett dolgokat, amiket sosem akartam viszont látni, de ahhoz, hogy meggyógyuljak, ahhoz muszáj szembenéznem vele!
Természetesen jó dolgok is történnek velem. Nem csupa keserűség az élet! Ez tény4 És nagyon nagy szerencse! tudom, hogy minden csupán felfogás kérdése. 🙂 Tegnap megfőztem azt a bizonyos pikáns sütőtökkrém levest. És láss csodát, mindenkit levettem vele a lábáról! 😀
Egy fél sütőtököt felvágtam és megpucoltam, karikáztam mellé két sárgarépát és négy nagyobb szem burgonyát szintén megpucolva. Egy kétliteres lábasban megfőztem, forrás közben három zöldségleves kockával gazdagítottam, majd, miután puhára főttek a zöldségek, botmixerrel lepépesítettem az egészet. Hozzá öntöttem másfél deci főzőtejszínt, ízlés szerint sóval-borssal-szerecsendióval fűszereztem, és még egyszer alá rottyantottam. 🙂 Nagyon finom lett. Vár még rám egy adag a hűtőben, az lesz a vacsorám 😉
Nagyon szeretek főzni! Nem tagadhatom. Jó, ha az ember nekiállhat kísérletezni a konyhában, akár levessen, akár főétellel, akár süteménnyel. Vérem hívásának engedve, bemerészkedem a görög konyhaművészet rejtelmeibe is. Kaptam tavaly karácsonyra egy görög szakácskönyvet. Rengeteg érdekes receptet találtam benne, amit szívesen kipróbálnék. És miután több időm lesz, összebeszélek apámmal, és kipróbáljuk 🙂
A főzés mindig megnyugtat és felvidít. Főként, ha látom, hogy a végeredményt mennyire élvezik a többiek! Azt hiszem ennél nagyobb dicséretre egyik szakácsnak sincs szüksége, mint amikor a vendégei elégedetten szürcsölnek, hümmögnek, mormognak az étkezés közben.
A másik lélekerősítőm az, hogy tudom, Novemberben visszalátogatok Lili barátnőmhöz Székesfehérvárra. Teljes feltöltődés. Különös, mert amikor megkezdődik az Ősz, valahogy mindig elönt a nosztalgia. Visszavágyom a főiskolára. Az utazgatáshoz, a tanuláshoz, a barátnőimhez, a teázáshoz, könyvesbolt járáshoz… mindenhez! Hiányzik. Néha, ha visszalátogatok, jó felidézni ezeket az emlékeket 🙂 Majd Novemberben újra.
Most befejezem az írogatás. Engedelmetekkel, elfogyasztom az utolsó adag pikáns sütőtökkrém levest 😉
Szép estét kívánok!
Joyo