Úgy néz ki, hogy vége. A mai nappal megszűnt a munkaviszonyom. Várom
még a végelszámolást, a kifizetést, valamilyen oknál fogva záró orvosi
vizsgálatra kell
kuponra viszont nem számítok, mert azt levonnák az utolsó béremből.
Aláírtam a papírokat, leadtam a céges telefont, összeszedtem a cuccaimat
az asztalomról és elbúcsúztam mindenkitől, aki akkor ott jelen volt a
csoportomból. Valaki megölelt, valaki csak búcsút intett, mert hívásban
volt egy ügyféllel. A szívemnek két nagyon kedves emberrel, pedig még
tartom a kapcsolatot telefonon keresztül. Az egyik egy hímnemű
munkatárs, akivel régebben olykor annyira flörtöltünk, hogy majd’
kigyulladt körülöttünk a berendezés. Hiányozni fog. Szőke-kék szemű
kolléga…. és persze a másik személy, maga E, akivel pénteken hat óra
után beülünk teázni és beszélgetni. Vannak olyan dolgok, amik hiányozni
fognak. Ilyen a csoporttársakkal való traccsolás, ügyfelek szidása,
somolygás, vigyorgás, csapatépítők. Viszont az állandó stressz már nem
fog hiányozni az életemből. Akár meg is változtathatnám a jobb oldalon
lévő kis számlálómat, hogy igazából a mai napon térek át a stresszmentes
életre. MOST, hogy ott hagytam a munkám… igen, meg is változtatom!
🙂
Jelenleg újra a családi vállalkozásban tevékenykedem. Közeleg a
Mindenszentek, van munka bőven. Ma is a szalmarózsákat ragasztom a
szalma alapokra… szépen haladok. Nyugodtabb is vagyok jóval. Amikor
majd Október 10-én elkezdődik az árusítás, akkor ismét szállító szerepbe
avanzsálok, és róni fogom a kilométereket a városban. Addig össze kell
barátkoznunk az autóval, mert sajnos még most is előfordul, hogy
kapkodok, hirtelen engedem fel a kuplungot… nem tetszik az autónak. De hát mégis csak egy böhömke… előbb vagy utóbb el kell vele boldogulnom.
Talán mostantól tényleg több bejegyzést fogok írni. Mint régen. Ha
van időm, hétvégém, akkor mindig van ihlet, mert olyan nincs, hogy egy
emberrel nem történik semmi. Ennyi. Tanulom az angolt és a németet.
Kell! Januárban vizsgázom angolból, aztán megyek a diplomámért 🙂 Ezt
kitűztem célul 2012 -re. Nem csak, hogy kijutunk mind a ketten
Ausztriába dolgozni, de már a kemény fedeles diplomám is a kezemben lesz
🙂
Addig pedig… hamarosan kezdem a karácsonyi regény publikálását, és
folytatom a karácsonyi blog írását. Elvégre… már csupán 99 nap van
hátra Karácsonyig! 😉
Joyo