Harisnyamánia
Annyira feldobott a harisnyavásárlás, hogy szimpla önszorgalomból
utána jártam ennek a furfangos, praktikus, divatos, mókás ruhadarab
eredetének, történetének. 
hordhatták, mára viszont olyan szexszimbólummá vált, mint például a
fűző, vagy a magas sarkú cipő.
Íme a wikipedián talált történelmi szösszenet:
“Harisnyanadrág:
A harisnyanadrág eredete a reneszánsz korára nyúlik vissza, de akkor csak férfiak viselték.[1][2]
A nők nem mutathatták a lábukat nyilvánosan. A mai harisnyanadrágra
némileg hasonló ruhadarabra az első utalás az a lábszárra szorosan
simuló selyemnadrág, amit a velencei fiatal férfiak viseltek rövid
zekéjük alatt a 14. században.[3]
Ez fényes és élénk színű volt, gyakran hímzés is díszítette. (Az
idősebb generáció illetlennek találta.) Az alsónadrág mai formája a középkorban
teljesen ismeretlen volt, a nők és férfiak egyforma alsóruhát viseltek,
pamut- vagy lenszövetből készült bő ruhadarabot. Amikor azonban a 16.
században divat lett a combig érő rövid buggyos nadrág és a lábszárak
hangsúlyozása, fontos lett a harisnya, amelynek csípőig fel kellett
érnie, és amit szalagokkal egyfajta alsónadrághoz kellett erősíteni.
Ebből alakult ki az egy darabból álló harisnyanadrág. A későbbi századok
divatja azután mellőzte ezt a viseletet, és a különálló alsóruha és
harisnya vált általánossá, mígnem a 20. század 20-as éveiben ismét fel
nem fedezték, elsősorban a táncosok.
A mai viseletben teljesen általánossá vált, modern harisnyanadrág története 1959-ben kezdődik.[4] Ekkoriban már megkezdődött a körkötött harisnyák széles körű elterjedése (lásd bővebben a Harisnya
szócikkben) és ez egybeesett a miniszoknya viseletének gyorsan
népszerűvé vált divatjával is. Nem volt esztétikus a miniszoknya alól
kivillant harisnyakötő látványa, ez vezette Allen Grant amerikai
harisnyagyárost egy olyan termék kifejlesztésére és piacra vitelére,
amely az alsótestet teljesen takarja. A harisnyanadrág ma a női ruhatár
elengedhetetlen kelléke. Az iránta megnyilvánuló kereslet ingadozik
ugyan – főleg a különleges mintázatok és esztétikai hatások tekintetében
–, mert ha például hosszú szoknya, hosszú nadrág a divat, a
harisnyanadrág esztétikai szerepe csökken, bár télen a melegítő hatása
mégis fontos.
A női finom harisnyanadrág népszerűségéhez az is hozzájárul, hogy – különösen feketére színezve – még karcsúbb lábat mutat.”
Vajon miként vált ez a ruhadarab szexikonná? Vagy szimplán a
szexualitás puszta kifejezőjévé? Miért van az, hogy ha a férfi
megpillant egy combfixbe bújtatott női lábat, akkor bekapcsolnak állatias
ösztönei, és rögvest a párosodásra gondol? Nyilván köze van hozzá
annak, hogy a pornóipar előszeretettel “öltözteti lányait”
combharisnyába, fűzőbe, és a szintén szexuális töltést kapott
térdcsizmákba. Így nem is csoda, ha nagyon sok nő ruhásszekrényének
titkos rekeszébe találnánk egy-két hasonló finom holmit. Nem kell
feltétlenül arra asszociálni, hogy ezek az alsóneműk kurvásak. De
valahol mégis szexinek érezzük magunkat, ha felöltjük. Két eset van,
amit a saját bőrömön tapasztaltam.
Az egyik, hogy még akkor is önbizalmat ad, ha senki sem tud róla,
csak is te, hogy milyen finomság van a ruhád alatt, s ez a kisugárzás
úgy vesz körül, akár egy bódító parfüm…
…a másik, amikor a párod fedezi fel a tényt (a párom valami
“ördögi” alsóneműt visel!), miközben levetkőzöl, vagy ő vetkőztet.
Fura az is a férfiaknál, szintén tapasztalatból leszűrve… ugyan
úgy, mint a korábbi fazongyanta témájánál, itt is ahány férfi, annyi
szokás. Van aki fenn hagyja a nőn az egész hóbelevancot és úgy teszi a
magáévá. Van, aki csak a szetthez tartozó bugyitól szabadul meg brutális
módon, mert alig bír magával. Olyan is van, aki csak a harisnyákat
hagyja fenn, minden más repül szanaszét a szobában, mert számára ez az
izgató. És persze van olyan is, aki megcsodálja, folyatja a nyálát, de
aztán anyaszült meztelenre vetkőztet, mert mégiscsak úgy tetszel neki a
legjobban! Oké, oké, ő is értékeli, de akkor mi a fenének válogattál
annyit, miért költöttél rá annyi pénzt, és mi a rossebért vetted
egyáltalán fel, ha nem hajlandó rajtad hagyni legalább a harisnyát, és
úgy tisztességesen megkefélni?! Grrrr!
Nem tudom ki hogyan van vele… ha én harisnyanadrág helyett ilyen
ördögien dögös combfixeket veszek fel, hogy elcsábítsam a párom, akkor
azt nem csupán arra pár percre cibáltam magamra, hanem engem is izgat a
tudat, hogy nem vagyok teljesen ruhátlan!
Lehet, hogy a harisnya is bizonyos szinten fétissé vált? Vannak olyan
férfiak, akik azt szeretik, ha a párjukon magas sarkú cipő marad. Ez
olyan dolog lehet, mint amikor valaki beöltözik. Nővérke, diáklány,
tanárnéni… szélsőséges esetben apáca… huh.
Én magam favorizálom a harisnyákat. Ezt is, azt is. Ha nadrágról van
szó, akkor minél színesebb, minél mintásabb, akkor jó. A combfix teteje
pedig minél nőiesebb, minél szexibb legyen. Hamarosan utazom
Székesfehérvárra, ahol a Calzedoniában újra körülnézek, és ha találok
számomra megfelelő darabot, akkor vásárolok 🙂
Minden esetre a harisnyának mindig is nagy keletje lesz. Akár combharisnyáról, akár harisnyanadrágról legyen szó.
Szép napot!
Joyo