No lássuk csak… újra itt vagyok és még barátkozom az új külsővel, lehetőségekkel. Nagyon régen nem használtam hasonló szerkesztési formát… talán csak amikor az Albamagnál voltam gyakornok. De pl még linkeket sem tudok hozzá rendelni a bloghoz. Jó volna személyre szabni a sablont is, de valahol megrekedtem a webszerkesztésben 🙂 No lám, lehet, hogy mégsem kellett volna annyiszor interneteznem vagy verset írnom szeminárium közben? Ejnye-ejnye Joyo kedves! Ez bizony nagyon nagy hiba volt! Beismerem, de mire nem jó az internet? Majd utána nézek…
Azt nem mondanám, hogy rengeteg minden történt amióta képtelen voltam belépni a blogomba, de talán össze tudom foglalni… lássuk csak…
Nagybátyámék már a finisben vannak az esküvőjük szervezésével. Ruhák megvannak, hála az égnek még Nagybátyám is megtalálta a nem éppen hétköznapi étereire passzoló öltönyt, de nem kevés igazítás és ruhapróba kellet hozz. Hozzá teszem, hogy kettő méter négy centi, széles a válla, izmos és hosszúak a karjai. A csípője is keskeny, amolyan férfiasan csúcsára állított háromszög forma. Nászút lefoglalva a kanári-szigetekre, két hétre. Apámmal tegnap volt megnézni az éttermet a díszítés miatt, ahol majd az ünnepi vacsorát töltjük. Nagyon kíváncsi leszek. Az én boleróm is elkészült, amit a ruhámhoz készítettem, hogy ne fagyjak halálra se a templomban, sem pedig az étteremben. Abban biztos vagyok, hogy a polgármesteri hivatalban jó idő lesz. Apám még mindig azt kutatja, hogy neki, mint tanúnak, mik lesznek a kötelezettségei. Azon kívül, hogy az öccse mögött van, támogatja, és aláírja a házasságlevelet. Nos, ha volna lagzi, nyilván sokkal több dolga volna… a többi majd alakul 🙂
Mi is egyre többet beszélgetünk róla Párommal, és már mind a két leendő koszorúslányomat felkértem. Lilit és Kittit. Előbbi nagyon szívesen elfogadta, csak annyit kötött ki, hogy rózsaszínt ne adjak rájuk! Az utóbbi leányzó pedig tapsikolt örömében. 🙂
Lássuk csak mi is történt még… tegnap meglátogattam a fogorvosomat. Nem, nem baráti vizit volt. Egy órát nála töltöttem félig leérzéstelenített arccal. Annyi lidokaint nyomott az állkapcsomba, hogy mire a váróból visszamentem hozzá, szerintem ököllel állon is vághattak volna, még akkor is üdvözülten vigyorgok! Leszedte a meglazult koronámat az egyik rágófogamról. Gyökér kezelte, lecsiszolta, gyógytömést tett bele. Az előtte lévőt betömte. Azt mondta nagyon szép fogaim vannak, mint formára, mint színre (nem sűrűn kávézom és nem dohányzom!), csak a minősége nem éppen a legszerencsésebb. Elég gyorsan porladnak. Anyám öröksége. Ha már a szép göndör haját és a kék szemet nem kaptam meg… valami kellett 😉 (Na ja…)
A lényeg, hogy most korona nélkül rohangálok, két hét múlva megyek vissza hozzá, addig vigyáznom kell, hogy mit eszem és mit iszom. A végén még valamicskét a súlyomból is veszíthetek. A gyökér kezelésnek és íny vagdosásnak is vannak “kellemes” mellékhatásai. Egyenlőre az edzés miatt még nem mutatkozik változás. Legalábbis a mérlegen. Anyám szerint izom… egyszerűen szeretnék jól mutatni a qipao-ban és megőrizni a kondíciómat a nyárra 😉 Nőhöz képest nem is olyan nagy kérés mi? 😛
Azt hiszen más fontosabb esemény nem történt az elmúlt két hétben. Lepörögtük kedden a Valentin napot. Este pedig vacsorázni mentünk a Tercia Hubertusba. A tavasz iránti vágyam egyre nagyobb, pláne, mert már nem mínusz jellel kezdődik a napi hőmérséklet a digitális kijelzőn, és mert már megmutatta magát a napsütés is. Nem is beszélve arról, hogy csivitelnek itt-ott a madarak. Igaz, hogy amikor kinézek a szobám ablakán még mindig havat látok. Hogy elszomorít-e? Igen, egy kicsit. Természetanya még mindig erőt gyűjt,hogy Márciusban rügyet bontsanak a fák ágai, kizöldüljön a fű és előbújjanak a virágok.
Emlékszem milyen jó érzés volt, amikor két éve, Májusban éppen munkából hazafelé menet elkapott egy tavaszi zápor, és én mezítláb szökdécseltem, pörögtem-forogtam a réten, két karomat kitárva, arcom az ég felé emelve, és élvezve, ahogy az esőcseppek rám hullanak és végigfolynak a bőrömön… erre az érzésre is vágyom újra… 🙂
Legyen nagyon szép napotok!
Joyo
