Vajon miért van az, ha az ember nincs rendben önmagával, a háta közepére sem kívánja a a világegyetemet, és annak minden élőlényét embertől az amőbáig? Ma valahol itt kullogtam. Koncentrációs zavaraim voltak. Rossz a mozgáskordinációm, és harmadikra fogom meg normálisan a tárgyakat. Azt hiszem ez azért van, mert nem vagyok teljes mértékig jelen a testemben. Viszont fogalmam sincs, hogy lelkileg merre járok.
Ugyan akkor szeretethiányom van, pedig emberileg mérhetetlenül sokat kapok, és ugy érzem, hogy a felét sem vagyok képes vissza adni mindannak, amivel Zsolti elhalmoz. Igaz, az embernek vannak ilyen napjai, mikot kiálhatatlan, elvonulna a világ elől. Amit természetesen, ahogy drága jó édesapám mondta, nem tehetünk meg, pláne, ha dolgozunk. Én sem zárhatom magamra a virágbolt ajtaját “Rögtön jövök” táblát kiakasztva. Pedig ma legszívesebben elmentem volna az erdőbe, hogy kicsit magamra maradja a csenddel és a gondolataimmal. vagy volna annyi dolgom, hogy ne érjek rá gondolkodni.
Túlságosan is intenzív lelki életet élek, ami az társas kapcsolataim rovására megy, mert mindint hajlamos vagyok túlanalizálni, kombinálni, s olyan következtetéseket levonni, amik abszolút alaptalanok. Ahelyett, hogy bele lazulnék a jelenbe. Hiszen csak a Jelen létezik. A Múlt már megtörtént, a Jövő pedig még távol van. Ha valóban csak arra tudnék koncentrálni, ami MOST történik, nyílván boldogabb és nyugodtabb volnék. Lehet, hogy Újhold van, azért bolondultam így meg. Áhhhh!